Gyerekes Palkó nem onnan kapta nevét , hogy gyereke volt , mivel az - egyelőre - nem volt neki , hanem egyszerűen - így hívták.Apjára jobban ráillett ez a név , mert annak kilenc gyereke volt.Közöttük a legidősebb az előbb emlitett Palkó , akinek kinőtt már a bajusza , legénnyé serdült.
Ez a Palkó fejébe vette: elindul világot látni , szerencsét próbálni.Feltarisznyált.Macskája , a furcsa nevű Cicamicás Kacafinkó , szintén vele akart tartani , mert igen izgatta a kérdés: egeres-e a világ másutt is és ha igen - egeresebb-e mint szülőföldjén? Gazdája beleegyezett , tréfálkozott:
- Jól van , gyere , legalább nem leszek egyedül amikor a hegy egyre dűl!
Mentek , mentek , kacsalábon forgó , kacsahangon hápogó házikóhoz érkeztek.Abban ki lakott? Kétszemű törpeóriás! Kétszer akkora volt , mint Palkó , pedig Palkó is jól megtermett legény volt.Két hétre felfogadta őket az óriástörpe kacsalábú házikót etetni , kertet ásni , gyomlálni , kapálgatni , egereket ijesztegetni , összefogdosni.Letelt a két hét.Így szólt hozzájuk:
- Jól van , látom , ügyesek , fülesek , dolgosak vagytok! Itt ez a nagy tojás. A tiétek. Kacsalábú házikóm tojta.Keltessétek ki , lesz kis kacsalábú lakotok , csak várjátok ki , amig megnő.Abban azután foroghattok, moroghattok , ugrálhattok , aludhattok!
Megköszönték Palkóék a tojást , tarisznyába tették.Mentek tovább.Cicamicás Kacafinkó kiszagolt egy egérillatú erdei ösvényt , azon hatalmas , négy lólábon álldogáló , időnként nagyot nyeritő házhoz érkeztek.A házból ricsegő-recsegő létrán négyszemű , Palkónál négyszer nagyobb óriás mászott le.Felfogadta Palkóékat négy hétre házát abrakoltatni , lóházlábat patkoltatni , egereket fülöncsipni.Elmúlt a négy hét.Mosolygott az óriás mind a négy szeme , kettő elől , kettő hátul.Így szólt:
- Rendben! Jól tudtok ezt-azt tenni , ételt tálból szájba tenni! A jutalmatok? Itt van , vigyétek! Ez a kis örüljasztalkám!
- Talán terüljasztalkám! - nyávogott közbe , nyalogatta száját Cicamicás Kacafinkó. Legyen rajta kolbász , hurka , ha meg elfogy , - ismét , újra!
A négyszemű óriás erre úgy elkezdett nevetni , hogy a hasán táncolt a háj:
- Dehogy terülasztalkám! Örüljasztalkám! Ha ráteszik az ételt , örül és énekel: "Rajtam finom étek! Tálon
hagyni vétek! Jók legyetek! Jót egyetek! Együtt örülök veletek!"
Palkó is , Kacafinkó is savanyú arcot vágott erre.Mesebeli terüljasztalkámnak jobban örültek volna , de mit tehettek? Hátára vette Palkó az örüljasztalkát és útrakeltek ismét.
Meredek hegyről hétsasfejű kastély nézegetett le a tájra.Benne lakott a hétszemű , Palkónál hétszer nagyobb óriás.Ő is felfogadta Palkóéket , méghozzá hét hétre , mivel akadt elég munka a hét sasfejjel nézegető kastélyban.Amint beléptek , azon nyomban ámultak-bámultak.Aranyból , ezüstből , ébenfából , selyemből , bársonyból volt ott sok-sok minden.Bűvölték a szemet csudamód.A kastélykertben gyémánt fürdőmedencében ragyogott a varázslatos víztükör , körülötte a világ legszebb rózsái illatoztak.Ám a legszebb rózsa nem tövises száron nyílt.Gyönyörű , kedves leány volt ez a rózsaszál: Hajnalrózsás Évike , az óriás neveltleánya.Évike nem óriásleány volt , hanem éppen akkora , amelyik kitöltötte volna Palkó karjait , szívét , ha..Árvává lett királykisasszony volt ez a leány , akit a kissé ijesztő külsejű , de nagyonis jószívű óriás örökbefogadott.
Letelt a hét hét , s mint festett a kép?
Az óriás dirmegett-dörmögött , de nem kaptak tőle mást , mint barátságos kézfogást , meg egy nagy követ.
Nagyot nézett Palkó az óriás fukarságra valló ajándékán.Ő csak nézett , de Kacafinkó panaszosan nyávogott ,
miákolt is.Ez utóbbi láttán az óriás elkezdett kacagni:
- Nem akármilyen kő ez! Ha azt mondod neki: követ! - hát akkor kő követ követ! Akár hegyet is leomlaszthatsz így.. Nem adhatnék nektek jobb védelmezőt olykor veszélyessé válható világjárásotokra..
No , most már ugyancsak köszönték az értékes ajándékot , de Palkó bevallotta az óriásnak , hogy ő valójában nem hegyek leomlasztására vágyik , hanem Hajnalrózsás Évike szívéhez szeretne közelebb kerülni.Az óriás erre nagybölcsen igy szólt:
- Hét szem , hét tyúk , majd meglátjuk! Akkor maradjatok!
Maradtak.
Érdemes volt maradniuk , mert Évike szíve Palkó felé hajlott , nagyonis.Az óriás tyúkjával kiköltették a kacsalábú házikó tojását.Nőtt , nőtt a kis kacsalábú házikófióka.Esztendő múltán annyira megnőtt , hogy kényelmesen elfértek benne.Az óriás megrakta Palkó tarisznyáját arannyal és elindultak a legény falujába , lakodalmat tartani.Elöl ment az óriás , utána a kacsalábú házikó ugrált , annak ablakából pedig Évike , Palkó és Kacafinkó nézegette a tájat. Firefura utazás , jött is kutyaugatás!
Palkó azóta már nem csak nevében gyerekes , mert öt kisgyermekük született.Kacafinkó is megházasodott ,
öt kiscicát szült.Igy e mese vége mindenképpen jó , mert csak akkor nem lenne jó , ha az egyik kisgyereknek nem jutott volna simogatni , etetgetni , szeretgetni való cicuska.