Szegény írogató emberek alkotásaikkal csak minden holdtöltekor tudnak szerezni egy pohár hideg vízre elég honoráriumot, miközben bizonyos ország pártjai milliárdokat költenek el választási reklámcélokra. Nos utóbbiba, szerintem, a költőket mindenképpen be kellene vonni, és legalább éhbérrel megfizetni alkalmi írásaikat.

Néhány példával illusztrálni szeretném e szerény, de zseniális javaslatot. Jobb a rímes-hímes, mint a himpellér által összeeszkábált rímtelen! Még ha esetleg ugyanannyit ér is tartalmatlan tartalmilag... Fontos a külcsíny! Rendszerint még a belcsínynél is fontosabb. No de jöjjenek a példák!

MI MONDJUK!

Győzünk! Jön gyönyörű élet!
A külföldi mammutcéget
nem dajkáljuk! Csak tejeljen!
Ha nem?! Akkor térdepeljen
kukoricán, búban, nyomban, -
avagy legyen áristomban!

(A kis vers iszonyúan tetszik sok mindenkinek, eszüket vesztve rohannak a szavazófülkébe, leszavazni erre a keményöklű, hazafias pártra. A jövőt tekintve
néhány gondolkodó bölcs viszont úgy véli: nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik. Ám ilyen bölcsek alig-alig találhatóak abban a bizonyos honban.
Némi bibi továbbá, hogy - a népséggel ellentétben - a külföldi mammutcégek képviselői nem vesztik el eszüket, sőt, nagyokat röhögnek a hangoskodó csacskaságon, de hát, tudjuk, minden hatásnak van ellenhatása.)

CSÚNYA KIS PROGRAMTALANOK!

Nektek nincs ám programotok! Beee! Beee!
A pártotok programtalan bácsi gügye gyereke!

(Igen hatásosnak gondolt versike, különösen nyelvöltögetéssel kísérten. Némi bibi azonban, hogy a tipikus választópolgárt nem izgatja egy párt programtalansága, mert 1. utál olvasni, különösen programot, 2. tudja, hogy az ördög úgyis a részletekben van, 3. a megnyert választás után a mázsás programokból csak egy-egy grammocska marad, vagy még annyi sem.)

LE A KIS ROSSZ RASSZISTÁKKAL!

Ők burkoltan, cigányoznak! Szavazz ránk, jöjj mivelünk!
Mi majd minden derék romát csudamód megbecsülünk!
Lesz bőven vállveregetés, bíztató szó, szép, okos, -
nagy válságban, kis válságban különösen ildomos!
Pénzt is szerzünk erre-arra, EU-tól majd koldulunk...
Jöjjön, dádé, pereputtyod! Hidd el, hogy egy az útunk!

(Ez a realistán jóindulatú versike sikerre számíthat, csak kérdés, hogy a siker eljut-e a szavazófülkéig. A bibi ott van, hogy egyrészt választás előtt olyan
párt is visszafogja magát, amelyik addig nem volt egyértelműen romapárti, másrészt abban a bizonyos országban sokkal többen néznek ferde szemmel a romákra, mint ahányan ferdülés nélküli szemmel. Ez utóbbi az igazság, még ha szemlesütve kell is kimondanom.)

ARANY KÖZÉPUTAT!

A szélsőség nagy-nagy veszély!
Szakadékba dönthet a szél!
Középút-jövő színarany!
Ez az ország javára van!
Persze, kell hozzá áldozat, -
hozd hát te is bárányodat!
Oltárra tedd rá, mint adót,
segítsd hazád, a haladót!
Valld be adód: hízott ökör
hazát menthet, bűvös e kör!
Adózz, adózz, adózz, adózz, -
s az ország vészen áthajóz!

(Igen szép és okos versike, nagyon tetszik ama bizonyos ország kulisszák mögötti igazi urainak (Világ Nagy Tőkésbankbandája, Főnemzetközi Pénzkiszivattyúzó Hamisalapítvány stb.). Némi bibi, hogy a választások megnyerésére csak igen mérsékelten alkalmas, mert az "adó" szóra ama bizonyos ország legtöbb lakója frászt kap, de még a lova is (ha van) megbokrosodik.)

A MI FÖLDÜNK!

A mi földünk!
A mi országunk!
A mi vizünk,
ízünk, és vágyunk!
Ha Te - Mi vagy,
s érzed magadról,
nem kérdés MIT
választasz akkor!
Itt Mi döntünk,
nem másság, s mások!
Támogasd hát
e honfipártot!

(Igézően gyönyörű vágyversike, a tömegek fergeteges vágytapsa kíséri. Szavazatnyerő! Némi bibi, hogy bizonyos körökben sikere kissé más jellegű: fuldoklik a nevetéstől 1. a pénznagyvilági elit, 2. az Európás Unió Nagyfejűinek Főbizottsága, 3. az Épeszűek Egyre Fogyatkozó Igen Kisebbségi Miniszervezete. Utóbbi ugyanis még látja, hogy milyen messzi múltba süllyedt az az idő, amikor egy bizonyos lovas nemzet Kínát is képes volt megleckéztetni, és a Nagy Fal megépítésére kényszeríteni... No igen, most már régóta ezt a bizonyos népecskét leckéztetik meg - mások...

(2010)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)