- Hej , de kevélyen jársz-kelsz! - jegyezte meg cicájának Kerekerdő János. Akárcsak valamiféle grófuraság!
Kapott a szón a szép , szürkebundás cicus. Ettől fogva Erdőgrófja Dánielnek hivatta magát.
Ketten éldegéltek erdő mélyén , takaros , négyablakos , pirostetős házban: János és a cica. A legény ugyancsak ügyes volt és felettébb szorgalmas: nagy méhészetet tartott , halászott , vadászott , madarászott , gombászott , gyümölcsöket gyűjtött: málnát , szedret , áfonyát , vackort , mikor mit.A felesleggel időnként beszekerezett a városi piacra.No , jobb áron is eladhatta volna amit odavitt , de szerény volt , talán kicsit mafla is , meg túlzottan jóhiszemű.Árujáért nem kért sokat , ha valaki pénzszűkére panaszkodott - odaadta hitelbe is.
Márpedig a "kapom"-at korántsem mindenkinél követi a "megadom".
Egyszer mézzel telt üvegekkel megrakott szekérrel indult a városba János , de az út mentén sok gombát pillantott meg a bakról.Leszállt egy kicsit gombászni.Ezalatt a cica , Erdőgrófja Dániel , felült a bakra és rányávogott a lovakra , hogy induljanak:
- Nyinyáte , gyinyáte!
Az egyik ló nagy zabropogtató és rimfaragó volt , az rögtön visszanyeritett:
- Mit keres cica a bakon? Parancsod szó nélkül hagyom!
A másik ló azonban , amelyik nem kedvelte a verseket , elindult e nyávogásra , igy a rimelgető ló is kénytelen-kelletlen igy tett.Az egyik fenyőnél két medve ácsorgott: Brumbram Béla és Brimbrim Bandi.A cica jól ismerte őket , igy rá tudta venni a két mackót: egy-egy üveg mézért tartsanak vele és bármit nyávog is , ők csak nagyhangon , helyeslően brummogjanak rá.
A vásárban nagy meglepetést keltett a cicás-medvés szekér.Volt , aki sokáig be sem csukta kinyitott száját , úgy ámult-bámult.Erdőgrófja Dániel leugrott a bakról , felmászott az egyik medve vállára és onnan szónokolt:
- Üdvözöllek Benneteket derék , bátor , szorgalmas vásári emberek , az Erdőkirály nevében! Én Erdőgrófja Dániel vagyok , a Felséges Úr főszertartásmestere és egérügyi főminisztere. Ez a két medve az Ő szolgája.Ezt
a mézet ajándékba küldi nektek Őfelsége.Később talán Ő is eljön , százmedés testőrkiséretével.Addig is tanácsolom: viszonozzátok ajándékát hozzá méltóan , ahogy illik!
Megszeppent a vásári népség.Egy medve - egy medve , két medve - két medve , de száz medve? Brummogi-brammogi-bremmegi! Száz medve - az már eszemente veszedelem , medvebirodalom bonyodalom!
Szétosztották maguk között az emberek a mézet , az üressé vált szekeret pedig , hogy elnyerjék az Erdőkirály
kegyét , megpakolták értékesnél értékesebb dolgokkal: rámás csizmákkal , diszkorsókkal , ezüst evőkészlettel,
pirosmasnis malaccal , még egy ketreccel is , amelyből időnként három pulyka dugta ki kiváncsi fejét.A cica felült a bakra, a két medve pedig a szekér hátulján ropogtatta a mézeskalácsot. Nyinyáte , nyanyáte , gyinyáte! Indultak vissza az erdőbe.
No , ha a vásári nép meglepődött , János mégjobban ámult-bámult a visszatérő szekér láttán.Azt hitte: tolvajok
lopták el a szekeret a mézrakománnyal , és most , ime , itt a cica , itt a szekér is , csodálatos dolgokkal megrakottan!A két medvéről mit sem sejtett , mert azok már előbb leugrottak a szekérről és eltüntek a maradék mézeskaláccsal.
Ettől fogva Erdőgrófja Dániel szállitotta a vásárba az összegyűjtött gyümölcsöt , gombát , no meg a tóból kifogott halat , az elejtett vadak húsát , lenyúzott bőrét.Ígérgette a városi népnek: eljön majd az Erdőkirály is ,
százmedvés kiséretével.Ajándékokkal dúsan megrakott szekérrel tért haza mindegyik útjáról. Simogatta , dicsérgette is a cicát a gazdája!
Az eladósorban levő lányok egyre kiváncsibbak lettek az Erdőkirályra.A leánykíváncsiság /vagy a legénykíváncsiság is?/ sokszor erősebb az aggódalomnál.A lányok igy okoskodtak: akinek ilyen bajszosdaliás , gyönyörűbundás , ügyes és kedves cicája van , mint Erdőgrófja Dániel , az nem lehet királykisasszonyokat elrabló sárkány! Az egyik hetivásár végén tucatnyi leány kapaszkodott fel a szekérre: látogatóba hívta őket a cica az Erdőkirályhoz.
A többit mondjam , ne mondjam? A lányoknak nagyon tetszett János száz medve és korona nélkül is.A legény meg beleszeretett az egyik kedvesen csacsogó , de korántsem csacska és igen csinos leányzóba.Egy szerető , talpraesett feleség , meg egy ilyen ügyes cica mellett csak jól sikerülhetett a házasság. Jól is sikerült.
Igy volt , igaz volt - kivéve a száz medvét.Ám a két színészkedő medveszolga , ha nem is száz , de olykor tiz medve helyett is nyalta-nyalogatta Jánosék mézét.