Feltöltve: 2010-02-12 23:49:24
Megtekintve: 6134
Szerelem
Arcod a szerelmemé, Istenem!
Oly szép vagyok szemedben,
Mint Ő az enyémben, Te vagy!
Bár hallhatnál engem!
Most, mikor nem hallom magam.
Lelkem szótalan, mert csöndben ázik;
Dehogy a hótól, dehogy fázik...
Épp csak nem bújik elő a szó.
Megénekelne Téged nyomban!
Portalan, Könnytelen,
Vége-nincs fáradozásban alszom,
Mindennapom foglyaként!
Te légy ragyogó lámpásom ma is!
Hadd írjam meg ódamódra:
Mennyire vágyik e szív
Szerelmes arcod fényében fürdeni!
Bár újat nem írok,
Kérdezz csak bármit.
Sokan megírták már
Ezt a valamit.
Oly szép vagyok szemedben,
Mint Ő az enyémben, Te vagy!
Bár hallhatnál engem!
Most, mikor nem hallom magam.
Lelkem szótalan, mert csöndben ázik;
Dehogy a hótól, dehogy fázik...
Épp csak nem bújik elő a szó.
Megénekelne Téged nyomban!
Portalan, Könnytelen,
Vége-nincs fáradozásban alszom,
Mindennapom foglyaként!
Te légy ragyogó lámpásom ma is!
Hadd írjam meg ódamódra:
Mennyire vágyik e szív
Szerelmes arcod fényében fürdeni!
Bár újat nem írok,
Kérdezz csak bármit.
Sokan megírták már
Ezt a valamit.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-02-14 15:30:38
Köszi K,
egyébként igazad van, a valamit törölhetném. Képzeld már évekkel ezelőtt megírtam a valami folytatás című verset. :o)
de nem teszem közzé
annyira nem vers
nem jó
de van
2010-02-14 04:59:33
én elhagynám az utolsó sort akasa , mellesleg puszillak
ha nem sértelek meg, akkor egy verssel válaszolnék neked:
Mikor fájó szívvel
törölsz ki egy sort,
akkor istenküldött
múzsád elrabolt.
u.i..........................alakulsz, mint a púpos gyerek a prés alatt.:)