Figyellek téged,
Keresem a szót, hogy megfejtsem ki vagy.
A lopott pillantások alatt,
Más és más álarcot mutatsz.

Ha hangod őszintén szól,
Talán szemed nem mond igazat.
Ha szemed súgja, hogy tudod,
Ajkad suttog hamis szavakat.

De kérlek, most lépj közelebb hozzám,
Oly távoli az arcod.
Most az egyszer hallgass végig,
Csak egyszer mondom, csak egyszer hallod.

Nem ígérem, hogy örökre tiéd lesz a szívem,
S lehet, hogy a csillagok is fenn maradnak az égen.
A fennkölt szavak, s ódák talán elmaradnak,
A lágy szonettek, hősköltemények, lehet meg sem fogannak.

Eljöhet nap, hogy ki akarsz majd szállni,
Elmész azzal, hogy többet nem akarsz látni.
De garantálom, hogy addig, ha reggel kinyitod a szemed,
Tudni fogod, mért érdemes útra kelned.

Én hallom szavaid, amiket nem mondasz ki,
Értem tetteid, amiket más senki.
A vad és szelíd lélek, mely egy testben él,
Tudom, hogy egy másik testnél többet kér.

Ne esküdj lehetetlent,
Hisz talán egyszer magad is megcsalod,
Nem vágyom, hogy örökre tartsd az égen a napot.
Bennem akár a sötétben is bízhatsz vakon.

Ígérem, nem lesz éjszaka, hogy ne lennék veled,
Ott leszek, ha félve keres egy kezet a kezed.
Lépésed vigyázom, s leszek őrzőangyalod,
Mint színész, mely társként játszik a Világi színpadon.

Nem vagyok erős, ha bántanak én is, vérzem,
Ha csábít a bűn, tettekkel vétkezem.
Az élet túl bonyolult ahhoz, hogy megértsem,
Hát adj esélyt arra, hogy tudjam kiért, létezzem!