Nekem szükségem van egy olyan dologra, amit úgy hívnak a szabadság íze. Amikor állok a szélben, és érzem a számban az ízét, a féktelen szél rohanásában összegyűjtött pornak. Amikor végtelen utakon nyomom a gázpedált és nincs semmi ami megálljt parancsolna. És ahogy a zuhogó esőben állok, és jól esik ahogy mossa az arcom, az olyan katarzist tud bennem elindítani, amely nem ismer határokat. Apró dolgok, de mind a féktelenség gyönyörért adják. És a fenséges csók, hogy annak adhatom, és attól kaphatom akiért szívem dobog, hogy őt ölelhetem és nézem éjjel ahogy alszik, és közben kipillantok az ablakon, és a csillagok fénye varázsol el égi utakon. Vagy amikor lehajtom a sisakom rostélyát és várom a parancsszót. Ahogy dübörög bennem az adrenalin és átjárja minden sejtem. És ahogy egymásnak feszülnek a kardok, ahogy csattan a vas, ahogy csikorognak a fogak és kavarog a por. És vagy földre hullok és kezem emelem kegyelemért, vagy győztesen állok ott és tombol bennem az erő, és minden porcikámban érzem a győzelem erejét és ízét. Azt hiszem, ezek mind olyan dolgok, amikért érdemes élni és megélni ezeket a pillanatokat. És a Szent Szabadságért érdemes porba hullanom, ha kell. Mert a lobogó zászlónknál nincs szebb az égen!