Pangó ürességem hamis vágyakkal csitítottam,
bele sem gondoltam, ezzel mennyi fájdalmat okoztam.
Egy mosolygó kék szempárt könnyessé tettem,
csodás szívének érzelmeit elvesztegettem.

S egyedül álltam a semmi közepén,
mint magányos hős, ki a mesékben él.
S elfeledtem, ki is vagy Te nekem,
de már késő, elengedlek szép kedvesem.