Vajon az embernek miért fontos, mit gondol a másik,
Hogy a kezét a szája elé tegye, ha ásít,
Hogy mielőtt tesz valamit, jól meggondolja,
Fél úgy tenni bármit, hogy átgondolná mi a fontos?

Vajon az embernek miért fontos, hogy mindig tökéletes legyen,
Minden pillanatát gondosan megtervezzen,
Robotként élnie szinte egy másik világban,
Elfelejteni milyen a földön járni, a való világban?

Vajon az embernek miért fontos, erőltetetten mosolyogni,
Utálatát rejtve bókot szórni
Megbántani azt ki ellene nem is vétett,
Csak mert már utálja ezt a létet?

Vajon az embernek miért fontos, a sírokra virág helyett kavicsot szórni,
Őseinket napról-napra megalázni,
Szembeköpni azt ki születésünktől szeretett,
Ha épp úgy érzed megteheted?

Vajon az embernek miért fontos, olyan embereket szeretni
Akit ha szeretnéd is, akkor sem tudnád elviselni,
Egy embernek hinni, ha ő azt mondja így van,
Szemet hunyni hibáim felett, akkor is, ha éppen szemedbe hazudságot szórtam?

Vajon az embernek miért fontos, bűntudatból ajándékot venni,
Elhinni, hogy ezzel bárkit le lehet kenyerezni,
Éjjel-nappal színjátékot játszani,
Szomorúságunkat mosollyal elrejteni?

Vajon az embernek miért fontos úgy érezni,
Hogy minden nap meg kell felelni,
Azt hinni, hogy egyedül nem tud mit tenni,
Nem gondolni arra, hogy lehet mégis tiszta szívből szeretni?

Vajon az embernek miért fontos tudni mikor lesz vége,
Ki lesz a férje vagy felesége,
Milyen lesz a jövő jövője,
Ki lesz élete megmentője?

Ki lesz az, aki rajtuk segít,
Sírjukra virághalmot borít,
Csókkal zárja le kesergő ajkukat,
Elfeledteti a bánatukat?

2005. november 01.