Várlak, s csak várlak sok éjszakán,
minden perc képzeletben karomba zár.
De hideg ágyamba rémülten ébredek,
nem is tudom, hogy mondjam ezt el Neked.

Mert kicsi szívem csak Rád vár,
kezed fogni, ez az mire vágyom már!
S bármit is tettem, már nem az vagyok,
Te érted kel fel az égen a csillagom,
hogy kék szemeidbe álmélkodva nézzek,
csókoljalak szent szenvedéllyel.