Feltöltve: 2010-01-30 09:48:00
Megtekintve: 6136
Halott merengés
Nincs táj körülöttem.
Üresség...
... vagy üvegháló,
mögötte elmosódott utcák, ablakok.
Nincs havas környezet.
Csak hó-koszos lepedő borította földdarab.
Csak egy nővérotthon.
Hófehér leány szobor,
napsugár itatta kövület,
fehér kecsesség az egyszeri
meleg-zöld pázsiton.
Narancs-fehér nyugalom-épület ablakokkal.
Üvegen szikrázó langyos napmeleg kedvhozónak.
s nem télbe illőn szuszog
egy zsenge, sudár fenyőcsemete.
Neveli őt gondos, fehér kezek szeretete.
Múló pillanat...
A langyot szél röpíti tova,
A fény parányokra árnyak terűlnek,
szokatlan nyugalom marad.
A háló bekeríti udvarát,
az üvegszemcsék szívemre hullanak.
Rég nem vártam a csodát,most mégis búra változik
e légies üresség bennem.
Valami elveszett.
Hiába keresed a tűnőt,hiszen meglehet, hogy ez egyszeri szárnyalás
színek toppanása.
Az embert színek alkotják
szürke és fehér,
aztán kevés napsugár,
naphajlongó lendület sárguló feszülete.
S pír, mely észre térít és vállalod önmagad, sok
szürkével.
Üresség...
... vagy üvegháló,
mögötte elmosódott utcák, ablakok.
Nincs havas környezet.
Csak hó-koszos lepedő borította földdarab.
Csak egy nővérotthon.
Hófehér leány szobor,
napsugár itatta kövület,
fehér kecsesség az egyszeri
meleg-zöld pázsiton.
Narancs-fehér nyugalom-épület ablakokkal.
Üvegen szikrázó langyos napmeleg kedvhozónak.
s nem télbe illőn szuszog
egy zsenge, sudár fenyőcsemete.
Neveli őt gondos, fehér kezek szeretete.
Múló pillanat...
A langyot szél röpíti tova,
A fény parányokra árnyak terűlnek,
szokatlan nyugalom marad.
A háló bekeríti udvarát,
az üvegszemcsék szívemre hullanak.
Rég nem vártam a csodát,most mégis búra változik
e légies üresség bennem.
Valami elveszett.
Hiába keresed a tűnőt,hiszen meglehet, hogy ez egyszeri szárnyalás
színek toppanása.
Az embert színek alkotják
szürke és fehér,
aztán kevés napsugár,
naphajlongó lendület sárguló feszülete.
S pír, mely észre térít és vállalod önmagad, sok
szürkével.
1993(18 voltam)
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!