Feltöltve: 2010-01-27 20:49:02
Megtekintve: 6053
langyos
végtelen örökké-érő felhőben úszom a színek felé. agyamhoz kötözött madzagot tekeri fel és húz magához. a különböző felé szállok. a homogén jeges űrt magam mögött hagyom. tarkaság szememnek, melegség testemnek. lelkem szétfolyik és egyé válik az örök létezés lágy magzatvizével. az anyaméhbe érek. egyszer.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!