Van olyan, amikor úgy érzed minden összedőlt
A világ ellened összeesküdött
A sírás fojtogatja torkod
Amikor már nem látod a holnapod.

Csak kint állnál a ház sarkán
Néznél le a mélybe, közben azt kérdeznéd magadtól: Még mi vár rám?
Te sem tudod a választ, akkor más hogy tudhatná,
Úgy érzed, elvesztettél valamit, nincs aki a kezed foghatná, ha ugrassz.

A szél a mélyből fúj,
Ha akarnál, repülhetnél, nem érzed, hogy várna új,
Amit még nem láttál és nem is akarsz már
Mindent, ami volt és lesz, itt hagynál.

Elég lenne egy hang vagy egy tett,
Hogy amit akartál, gyorsan elfelejtsd,
De senkit nem érdekel, mit érzel
Egyedül vagy fent és az ég is csak figyel.

Ugranál, ha tényleg nem lenne kiút,
De mindig van, és ez segít mindig, mikor úgy érzed kidúrt
A tested önmagából
Egyedül vagy teljesen a burkod már nem határol.

Könnyek gördülnek végig az arcodon
Lerogysz a földre, már látod haszontalan volt
Nem kell ezt választanod,
Nem igaz, hogy ez lett a sorsod.

Fogod a cuccod, jó lesz-e nem tudod,
Új város felé veszed az irányt
Ők még alszanak, és csendesen dúdolod,
Hogy a halál majdnem elragadott egy lányt.

2005. október 22.