Duzzog kietlenségbe vesző szürke terem
Villanyoszlop sorsú magány mellett megyek
Sötétkéken rám néz rongyos égnek feje
Lépteim zörgő modorában menetelek

Taposom sötétségnek tükrét
Fák rejtett kamerái lesnek
Dünnyögésem monológgá mentem
Fejem nehézségét untalan leejtem