Egyszer az volt az álmom,
Hogy az álom a valóságom,
És minden szép és jó,
Ahogy megteremtette a Mindenható.

Egy csillagot szerettem volna elérni,
De úgy éreztem el fog égetni
Nem tehettem mást, csak vártam
Mikor lesz az amikor aláhull, karomat kitártam.

De nem történt semmi
Csodáltam az eget, már el akartam égni
Eggyé válni azzal a csillaggal
Őt választottam magamnak, harcolnék érte a világgal.

Ha a fényedben fürödhetnék
Nem csak oly távol lenne amit szeretnék
Téged, csak téged szeretnélek szeretni
Arcod mikor fogod megmutatni?

Tudom, hogy itt vagy
Érezlek, érzem ahogy a szívverésed néha kihagy,
Csak hogy érezhesd a csöndem
Szeretem, amikor figyelsz a csöndben.

Jó lenne, ha én is érezhetnélek Téged,
Ahogy Te is teszed, tudom, pedig nem reméled
Minden csendes pillanatod érzem a szívemben
Minden dobbanással elvegyülsz a véremben.

Lassan a testem része leszel,
Pedig semmit nem teszel,
Csak élsz valahol a világban és figyelsz
Én is ezt teszem és várom, mikor ölelsz.

Még csak színpad és álom az egész,
Úgy érzem a lelkem már tettrekész,
A vérem is érted lázad,
Mint ahogy a Nap reggelente lángra kap.

2005. október 12.