Megint zuhanok a mélybe esek
Rossz döntést hoztam a bűnös bűnhődik, ahogy csak lehet
A fájdalmam alig bírom elviselni
Felhasad a bőröm belülről kifelé

A szörny felfal belülről
Meg akar ölni, nem elég neki semmi teljesen felőröl
Minden bánat és fájdalom kevés ehhez az érzéshez
A vicsorgó fogú kutyák kergetnek végig az erdőn,
Meneküljek, de kihez?

Már késő már én magam vagyok a szörnyeteg,
Magam elől már nem menekülhetek
Minden tagom vérzik, ahogy érzem
Hogy magam felett az uralmat átveszem.

A saját húsom cincálom, tépem
Nem akarom ezt a testet, többé már nem
Bezárta a lelkem egy kis kalickába
Rab maradok örökre önmagam fogja.

Szétfeszít a félelem és fájdalom,
A tükörben már csak önmagam árnyékát látom
Eltűntem elhamvadtam, megölt a félelem
A kín elrabolta a testem és a lelkem.

Még mindig üldözöttnek érzem magam
De már elfogadtam, hogy ebből a helyzetből el nem menekülhettem
Csak ha kiszabadítanál, az jó lenne
Nem haldokolnák a fájdalomtól fuldokolva eltemetve.

2005. október 26.