hát nem írok több szomorút
szemedet kérem

a tenger felé

álmod végül a valódban
régen ezt már leírtam
ma közeledni látszik
itt belül a Jóisten felébredni kész
idekint a természet ölelőn virágzik
a nagy folyó a tengerre kacsint
idebent a szív hegedűn játszik
hallgatós percben odafér a jó
minden szerelemben élő tiszta mint a hó