Feltöltve: 2010-01-22 09:55:25
Megtekintve: 5980
SZERELEMLÁNC
Egy érzelem,
mely életem
tűzárammal sodorja.
Ha nincs velem
egy jégverem,
mit körbe zár a borda.
Egy nyirkos űr
betelepül
ilyenkor a szívedbe,
de felhevül
féktelenül,
amint egy nyíl téved be.
Keresztre tűz,
rabláncra fűz,
és foglyul ejti éned,
s már bent a tűz
szinte elűz,
oly izzón, kínzón éget.
Ám a románc
- mint piszkos tánc -
is véget ér majd egyszer,
s te vágyva vágysz,
hogy hol a lánc,
amelyen megmelegszel.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2010-01-23 16:34:41
Egy lánc, tele gyöngyszemekkel. A tánc nem piszkos. Régebben sokat táncoltam. Az udvarlás szép formája. Minden gyöngyszem egy ember. (Kapaszkodom érzékeny szálon, senki nem látja, sarokba bújva én ülök, sokszor így elmélázva, semmit nem is sértve meg, jégen belűl, söpörni mégis borzos bajunk, sodródván önmagunk szálain, sodródván önmagunk szálain, sípolni nem sípol a Jóisten...) Ne kérdezd miért írtam ezt ide? Magam sem tudom.