Csukódik egy ajtó hetek óta-
átszűröm a fényt résnyi reményén

Belebotlom lélegzetembe-
veled harcolok józan ész

Súg egy tájból rohanó nesz-
kiterül előttem a tér

Nesztelen léptekké suttogja csendjét az éj-
míg végre lehunyom súlyát nappalának

Súlytalanná esküszik a dallam búja-
betakar fénytelen út hosszú sálja

Kietlenül hullok bele a tájba-
meztelen bőr a hold