No , remélem , nem gondoljátok rólam , a bajszos-bundás miákolók nagy barátjáról , hogy én ilyen szamárságokat kérdezek! Nem én tettem fel e kérdést , hanem Birberebemberebambara Tarampa , a Nagy Keleti Varázsló. Igaz , nem keleten , hanem nyugaton , mivel éppen arrafelé kószált.
Miért tett fel e nagytekintélyű varázsló ilyen csacskamacska-kérdést? Ezt féligmeddig ma is titok fedi , de
elmondom mint történt.
Barangolása közben e parázslószemű varázsló pillantása egy cicával találkozott.A cica visszanézett rá , szintén parázsló szemekkel , és üdvözlő szavak után azt tudakolta: nincs-e szüksége macskaszolgára , mivel ő , becsületes nevén Fárafel-fárólle Jakab , igen tudós , azonkivül főéjjelizenész , meg ráadásul hires cincogóvadász.
A varázsló nevetett:
- Mi szükségem volna macskára? Látod ezt a zsebet a kabátomon? Ez nem közönséges zseb. Úgy hivják , hogy Világbele Károly. Aki , ami nekem nem tetszik - beleteszem. Akár egy sereg ördög is úgy eltűnik benne , mint a pinty! Persze , a pinty is eltűnne benne�de minek tenném ezt azzal a kedves madárkával?
A cicának , Fárafel-fárólle Jakabnak bajusza se rezdült:
- Hiszi a piszi , ha a hátán viszi! Ilyen zseb nincs a világon és még hozzá , hogy Károlynak hivják!
Hanem , ahogy továbbmentek , az erdőszélen csak eléjük ugrott tizenkét ördög. Mind a tizenkettő nyelvet öltögetett rájuk és fityiszt mutogatott. Mérges lett a varázsló.Az illetlen ördögöket eltüntette Világbele Károlyban , a zsebben.
Csodálkozott macska erősen. Egérfül , meg egérfarok , ilyet eddig nem láthatott!
Mentek tovább , alkonyodott , esteledett , elfáradtak.Fárafel-fárólle Jakab felmászott egy fára , ott sétált peckesen , utána meg lemászott , összefogdosott tizenkét erdei egeret és beletette őket a fa alatt akkor már ugyancsak horkoló varázsló Világbele Károly nevű zsebébe.Eltüntek az egerek a zsebben szempillantás alatt.
Reggel felébredt a varázsló.Fárafel-fárólle Jakab is előkerült útitársnak.Mentek tovább.
Hát a legelső városban mit látnak?
Selyemszalagokkal feldiszitett hordón hűdekövér generális szónokol.Oldalán kard , aranybojtos vállapján táncol a napfény , mellén gőgösen cseng-csörög a sok kitüntetés.A cifraegyenruhás főtábornok ekképpen kiáltozott az összegyűlt borosmámoros embersereg előtt:
- Nekem olyan katonák kellenek , akik valóságos ördögök!
Elmosolyodott a varázsló és odafordult Jakabhoz:
- Látod-e , te macska , mire jó a világnagy zseb?! Most előhúzok belőle egy ördögöt és becserélem ennél a főkatonánál erre-arra! Azután majd meglátjuk , hogy mit talál hat vak tyúk , azaz ki kit visz el a pokolba!
Hanem a világnagy zsebből , hiába kotorászott benne a varázsló , egyetlen fiaördög sem került elő.Leesett a bűvöspálcás nagyúr álla , meglepetten nézett Fárafel-fárólle Jakabra.
- Az történhetett , - somolygott a cica - hogy egerek kerültek a zsebbe. Márpedig az egér rág , legyen kabát , zseb , nadrág! Lyukas most Világbele Károly , megszökött a tizenkét ördög. Látja-e , Fővarázsló Uram , hogy nagy szükség van a macskára , többek között azért is , mert az fogja meg , az tartja kordában a ház körül az egereket? Nem hallotta még a közmondást? "Ha nincs otthon a mcska , cincognak az egerek." No , és nemcsak cincognak!
Megvakarta feje búbját Birberebemberebambara Tarampa , a Nagy Keleti Varázsló , de be kellett látnia: igaz , ami igaz. Megkövette hát a macskát az elhamarkodott szavakért és szolgálatába fogadta.
Nem bánta meg ezt a dolgot se a varázsló , se a cica.