Mikor az Anyag önmagára nézett:
az volt a hihetetlen Ősigézet ,
varázs , mindmáig fájó , érthetetlen ,
mely titokként gyúl ki földi szemekben ,
s visszfénye pásztáz életen-halálon ,
mint lenyűgöző , félelmetes álom!

Semmit sem Alkotunk , ha ezt nem újra!
Tapogat a "tudom!" rút sátánujja ,
s hangoskodnak a látszatember-bábok ,
a fegyverük legyőzte a világot ,
anyagra ömlik rá az Anyag vére ,
s törpe létté lesz minden messzesége.

A "nem tudom" más úthoz elvezetne ,
ha megértenénk mi is az a Messze:
az nem eljött évezred ujjongása ,
melyben csak Szégyen perdülhetne táncra ,
mert annyi gyilkost hirdet gőggel szentnek
/másokat meg ördögként emlegetnek/ ,
s oly tetteket emel fel hősi pajzsra ,
hogy könnyű látni - sok az ördög majma ,
sőt nem az út , mit ember eddig megtett
/s amely miatt inkább csak restellkedhet!/.
Szelíd értés az - végtelenbe menni
csak úgy lehet: egymás kezét keresni ,
őszinte szót , nem zsebek érdek-elvét ,
nem tolvajlás , bűn fekélyes szerelmét.
Tudni: NEM TUDJUK. Az vezetne Messze ,
szíveket felemelő végtelenbe!
Kenyértörés helyett kenyeret törne
éhezőknek , s tanítana örömre.
"Külön" helyett többször mondaná: "Együtt
az Embert új Édenkerthez vezetjük!"
Szavak mellé igaz tetteket adna ,
s vinne Éghez közeli nagy magasba.

Bolond vagyok - tudom , ezt gondoljátok.
Nem bennetek gyűlöllek - "józanságtok".
Sem képzelt rémek misztikus homálya ,
sem tőrös kéz nem ok e józanságra ,
félelem sem és gyávaság sem - semmi.
Alkotás sem , mit gőg annak nevezni:
oly Anyagot máig sem hozott létre ,
mely szemét nyitná , s önmagára nézne.
Lehet , nem is fog. Ám igazi Szépség
Messzeség felé viszi messzeségét ,
benne jóságot ölel át a béke ,
s a homlokán más jövő csillagéke ,
nem a jelené / az a Jelen messze ,
most még az Embert feszitik keresztre!/

Bennem, tudom, lejáróban az óra:
árnyékot vet szívemre mutatója.
Anyag néz rám, - lehet, hogy ez a lélek - ,
de én nem rá: a Messzeségre nézek.
E Földön érte gyűlöltem, szerettem,
szívben csillagot érte rejtegettem.
Érte hurcoltak meg, s dobálnak rossz szót
mai jelenben rám hitvány poroszlók.
Ő sír fel bennem, ha e jelent látja,
s reményem: Ő lesz a Jövő Királya,
az Út is Ő lesz, s ha felfénylik Fénye -
parancsszó nélkül hull mindenki térdre.