Hol volt , hol nem , volt egy szekér.Ha csak egymagában lett volna , mesémnek máris vége volna.Ám nem egymagában volt , hanem eléjefogott csinos lovacskákkal.
Arra járt a fácántollas-kalapos , farkincafogó lakos: nyávogiparti-rátarti Cicamica Pál.Az nagy egérreugró-szekérreugró.Fel is ugrott a bakra és máris gyí-te! a lovacskáknak.Felnyikorogtak a kerekek , helytelenítették a dolgot:
Cicamica Pál
más szekerén jár!
Az úton Cicamica Pál a rókával találkozott.A veresbundás felkéredzkedett a szekérre.A cica csattintott egyet az ostorral.Nekiindultak a kerekek , de azért elnyekeregték:
Róka a szekéren!
Nem furcsa ez , kérem?
Ha vadász ezt látja:
eláll szeme-szája!
Vadász nem látta meg őket - egyelőre.Találkoztak viszont a farkassal.Ő is felkéredzkedett a róka mellé.A cica csördített egyet az ostorral.Panaszkodtak a kerekek:
Farkas a szekéren!
Mi lesz ebből , kérem!
Ha ezt vadász látja:
dörög a puskája!
Vadász nem jött - egyelőre.Az erdőszélen medvével találkoztak.Brummogott-brümmegett-brammogott a bundás , de azért ő is megvallotta: minden vágya a málnakereskedés , meg a szekerezgetés. Nem lévén málnaérés ideje , ő is feltehénkedett a szekérre.Cicamica Pál csettintett egyet az ostorral.Nyögtek a kerekek:
Rossz a kerék kedve!
Oly nehéz a medve!
Oj , oj , oj , jaj , jaj , jaj!
Brumma-baj , bremme-baj!
A távolban megjelent egy vaddisznósörtés-kalapos úr , oldalán tarisznyával , hátán puskával. Megijedt a róka , farkas , medve.Leugráltak a szekérről , felhúzták a nyúlcipőt.No , nekik még csak így-úgy , de mit csinálhatott volna Cicamica Pál? Ő el nem futhatott , mert a szembejövő uraságban Kemény Károlyra , saját gazdájára ismert.Fülöncsípte őt Károly úr , pirongatta keményen:
- Hát szabad más szekerét kérés nélkül kölcsönvenni , cicuskám? Az ilyenért kutya morog , nagyonis helytelen dolog!Büntetésül három napig nem kapsz tyúkmájból , csirkezúzából , feléje sem nézhetsz tejfölös köcsögnek és nem találkozhatsz a szépséges cicalánnyal , Pirosmasnis Helénkével. Három teljes , tejföltelen napig! Átvette Károly úr az ostort , megfordította a szekeret és gyí-te! a lovaknak.Szekereztek visszafelé , oda , ahonnan a cica elcsente. Útközben a cica gazdája gondolkodott egy kicsit és igy szólt:
- Jó , jó , nem akarom , hogy éhenhalj! Tyúkmájból , csirkezúzából kapsz , de tejfölről , Helénkéről szó sem lehet! Három teljes napig!
A cica bájosan bűntudatos arccal hallgatott , de azért egyszer rákacsintott a lovacskákra.Kiderült , hogy Kemény Károly szíve nem is olyan kemény , mert kis idő után megint enyhítette a büntetést:
- Jó , jó , tejfölt is kapsz abba a kis porcelántányérba , de semmi Helénke! Három Helénkével tétlen napig!
A cica bűnbánó arckifejezését fenntartotta , de kétszer rákacsintott a lovacskákra.Károly úr később himmegett-hümmögött , majd megszólalt:
- Jó , jó , igaz , ami igaz , nem igaz , ami nem igaz! A te csínytevésedért miért büntessem a szerelmes cicalányt , Helénkét is?! Jól van , átjöhet hozzád!
Abbahagyta a cica az orrlógatást és háromszor kacsintott a lovacskáknak.Azok visszakacsintottak.Odaértek ahhoz a helyhez , ahonnan a cica elcsente a szekeret.Leszálltak.Pár perc múlva jött a szekér gazdája , aki szemmel láthatóan mit sem tudott Cicamica Pál csínytevéséről.Kosárkában szamócát hozott , megkínálta Kemény Károlyt és magyarázta:
- Elmentem szamócát szedni az unokáimnak! Máté , Szilvi és Fannika nagyon szereti.Gyere , Károly , hazaviszlek benneteket a kocsimon! Útközben beszélgetünk.
A kerekek megpróbáltak árulkodni Pálra , rókára , farkasra , medvére , de a két bakon ülő ember úgy belemerült saját beszédtémájába , hogy csak annyit értett ebből: meg kell már kenni a kerekeket azzal a fekete kocsikenőccsel , mert nagyon nyikorognak.Ezt a kocsi gazdája még aznap megtette , így a kerék-panaszszó is elcsitult.
Itt a vége , fuss el véle , de ha akarod: négy keréken is elviheted!