Mindig marad pár feledhető emlék
Mely átvirrasztat veled minden éjt,
Napot, s órát, de el nem enged!
Nem hagyja, hogy elfeledd.
Átváltoznak, s mint szúrós ágak,
Tüskékké válnak az elfojtott vágyak…
A meg nem élt évek…
Az elhomályosult fények!
S azok az utolsó sóhajok esténként,
Kapukat döngető hűvös szélként
Tárnak fel öreg vágyakat.
S adnak képzeteimnek jeges szárnyakat.