Erős várat ostromlott a király serege.Négy hete még a koronás főé volt, de most a lázadóké.Repültek az ágyúgolyóbisok, de keveset ártottak a hatalmas kövekből épült magas falaknak.
Lógatta a király az orrát.Ha nem győz, ha nem foglalja vissza a várat, elkulloghat katonáival, szégyenszemre.
Éppen haditanácsot tartott tábornokaival: mint fordíthatnák meg a nekik hátat fordított, sőt velük hadilábon álló hadiszerencsét? Egyszercsak belép az őr, tiszteleg és jelenti, hogy a sátor előtt egy macska követelődzik: mindenképpen beszélni akar a királlyal.
Elsápadtak a tábornok urak, de még a király is meglepődött.Egy macskától túl nagybajszú merészség az a szándék, hogy a királyt haditanácskozás közben zavarja! Ilyen ügyben hogy mer belépni az őr is?
- Az ú-úgy va-an� - hebegte-habogta az őr - e-ez nem egy kö-közönséges macska.. Azt mondta: ő a híres Kipericzky-kapariczky kapitány!
Kiváncsi lett a király, leintette a tábornokok tiltakozását.Hadd jöjjön be az a macskabundás kapitány!
Így hát bejutott a macska a király színe elé.Meghajolt és így szólt:
- Nagyonfelséges Uram, Mélyben Tisztelt Tábornok Uraságok! Én vagyok Kipericzky-kapariczky kapitány! Békeidőben hol itt, hol ott kapargálok, kaparickálok, kutatok egerek után ládák, hordók, zsákok között, de most eljöttem a bajban Nagyfeleséges Király Uramat szolgálni! Én három hét alatt győzelemre segítem Önöket ebben a kutyanehéz várostromban, csak azt kérem cserébe, hogy rólam és minden utódomról utána a királyi kincstár gondoskodjon, amíg csak áll a királyság!
Nevetni kezdtek a tábornokok.A kövérebbje még el is gurult féktelen jókedvében.Ha-ha-ha! Hi-hi-hi! Egy macska akar túltenni rajtuk a hadisikerben, mikor még ők is itt hadonásznak a sikertelenségben!
A király is elmosolyodott, de nagykegyesen így szólt:
- Ha három hét alatt újra miénk lesz a vár, üsse kő, akár neked köszönhetjük, akár nem, örömünkben teljesítjük kívánságod. Most elmehetsz a négy lábadon!
Kipericzky-kapariczky kapitány nem is várt másra, mint erre a királyi ígéretre.Egyből kettőre ugrott, mármint egérre, és nekiállt haditerve megvalósításához.Ha a királyi táborban elfogott egy egeret, addigi szigorú szokásával merőben ellentétesen cselekedett.Nem falta fel, hanem hamismiskás műkönnyet cseppentett rá és fülébe súgta:
- Elengedlek, annyira szánlak benneteket, te szegény kis nyomorult egérke! Talán nem hallottad?! A király hamarosan ezer macskát hozat, besorozza őket hadseregébe. Jaj lesz nektek! Menekülj be a várba, ahol oltalmat lelhetsz! Ott nincs macska vagy, ha van is, csak egy-két kivénült kandúr.Annak már csak a tejbepapi kell�
Terjedt a hír az egerek között.Menekültek is mind be a várba, lányostól-fiastól, anyóstól-apóstól, kiskomástól-nagykomástól, álmos ángyostól, szopós egércsecsemőstől.
A sok egér hol találta a legjobb oltalmat? Bizony a várbeli éléskamrákban! Mit sem vártak, máris rágtak.Megcsappant a várbeliek élelmiszertartaléka, méghozzá vészesen.Szaladt a szakács a főtoronyban látcsövező főkatonához:
- Jaj, jaj, Tisztelt Főlázadó Főezredes-főkatona Úr! Úgy állunk, hogy ha itt a várban tovább várunk, holnap már a túrógombóchoz nemhogy túró, de még liszt se lesz!
Nem is lett.Korgó gyomorral pedig igen kényelmetlen a harcolás, de még a kártyázgatás, kockadobássem igazi élvezet..Megindultak a béketárgyalások.A várbeliek kikötötték: visszatérnek a király hűségére, ha egyrészt hajuk szála se görbül meg, másrészt egy hétig ingyen kapnak gulyáslevest, meg túróspalacsintát, illetve lekvárosfánkot azok, akik az utóbbit jobban kedvelik a túróspalacsintánál..
A király mindebbe szívesen beleegyezett, mert már igen unta a hosszú ostromot, továbbá sokba kerültek azok a frányanagy ágyúgolyóbisok.A nagy örömben a macska sem maradt ürömben.A király díszescímeres kutyabőrre festette-iratta, hogy nemes Kipericzky-kapariczky kapitányt és utódait a kincstár köteles eltartani, amíg csak áll a királyság.
Most már csak azért aggódik a cicus, hogy a király királysága tovább álldogáljon, nehogy meggondolja magát és lefeküdjön!