Glossza József Attila Medáliák 3. című versére


'Totyog, totyog a piócahalász,'
Zsombék rostjából szőtt kanavászt.
Ladik mélyén egy egér kaparász,
Sarokban gubbaszt a lepkevadász.

' bámul, bámul a sovány kanász,'
a tarlón hogyan terem ananász?
kérdezné, de senki nem magyaráz,
mintha kincset őrizne, úgy vigyáz.

'lebeg, lebeg a tó fölött a gém,'
a küldetés titkos, ma ő a kém,
adóvevő pittyen szárnyhegyén,
mióta ügynök lett, élete regény.

'gőzöl, gőzöl a friss tehénlepény – '
füvek közt megbúvik, mert oly szerény -
bomlik és érik, úgy lesz televény -
magvaknak életteli új remény -

'egy fáradt alma függ fejem felett,'
Newtonnal nézem, hogyan lebeg,
Még nem tudja ő sem, hogyan lehet,
gravitációs példa az eset.

'a hernyó rágott szívéig szemet,'
kaján százlábú, ujjong és nevet,
odvamba fészkel: váltott helyjegyet.
Növesszek magam köré egy hegyet?

'kinéz hát rajta és mindent belát,'
kandikamerás élőadás,
szélesvásznú élveboncolás,
gerincemen futkos a borzadás.

'virág volt ez a vers, almavirág - -'
pille szirmain remegett a láz --
simítsd meg kelyhét és megbabonáz --
te lehetsz neki az egész világ. ---