Feltöltve: 2010-01-08 07:00:46
Megtekintve: 5976
ANYÁMHOZ
Csak nézem lépteid élteden át,
a sors szövi melletted csapdáit,
és te vívsz nap mint nap annyi csatát.
Őserőd sokszor szinte elámít.
Szökellsz, cikázol a lét dzsungelén,
végig a homályos labirintuson,
s közben csak ámulva bámullak én,
és ülök süketen, némán, vakon.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!