ELŐSZÓ:
Mit tegyen az ember,ha teljes "alkotói" válságba került? Nincs egy ép, jó gondolata, de ha volna is, az biztosan csapnivaló. Igy aztán kevés kis szabadidőmet megpróbálván hasznosan felhasználni a számítógépem előtt, elkezdtem böngészni a régi "helyeimet" más portálokon, hátha találok valamit, amit én írtam "ifjú" kezdő koromban majdnem 3 évvel ezelőtt. Találtam is ! A Moonshadow portálnak voltam akkor szorgalmas és "lánglelkű" tagja. Azonban ott leginkább - a tudományos értekezések mellett, - a Fantasy, a Ski-fi és a Horror dívott. Hát megpróbűáltam alkalmazkodni a helyhez és írtam egy horror novellát. (bár nem vagyok benne biztos, hogy megfelel a műfajnak.) Úgy gondoltam felteszem. Látom, hogy - leginkább a képzőművészek között - akad ítt is aki hasonló témákban ügyködik. Egye fene, talán nem zárnak ki! Legfeljebb egy kicsit elátkoznak, vagy nem teszik fel a "művet". Szóval jó szórakozást ! Remélem sikerül néhányotokat kellőképpen elborzasztani. De ha még azt sem ? akkor legalább nevessetek rajta !

ISZONYÚ CSÖND

Hát azt az éjszakát a városka egyetlen lakója sem felejtette el. Belevésődött, beleégett a lelkükbe, nem a hang, nem a sikolyok, nem a szörnyűséges ordítások, hanem a csönd! A városra zuhanó hatalmas csönd. Teleholdas szellő-rezzenetlen, ezüst éjszaka volt. A csillagok csak halványan pislogtak az égen félelmükben. A parkban a szerelmespárok - egymás territóriumát figyelmesen tiszteletben tartva- láthatatlanul omlottak egymásba, a halk suttogások, kuncogások, észrevétlen moccanások alig okoztak annyi zajt, mint egy, egy levél lepörgése, a szétterülő lombkoronákból.

A környező házakban villogtak a Tv készülékek. Talán valami jó sikerült családi filmet adtak, mert sehonnan sem szűrődött ki nagyobb zaj.
Amikor az első sikolyok, ordítások felhangzottak, mindenki azt hitte, hogy valahol megint a horror csatornára váltottak, és az a disznó nemcsak az ablakát hagyta nyitva, de még a hangerőt is jól felcsavarta, szomszédai bosszantására. Nem ez lett volna az első eset.
– Apus kérlek, csukd be az ablakot,- hajolt párja felé a fehér hajú idős hölgy – nem bírom elviselni ezt a hangzavart .
Az öreg engedelmesen az ablakhoz csoszogott, kicsit kinézett,
– de mintha a park felől jönnének hangok - mondta ,- a Rémpofa ablakai sötétek, lehet, hogy nincs is itthon. – de azért gondosan bezárta az ablakokat, még a függönyöket is összehúzta.
És ekkor zuhant a városra a csönd. Pillanat alatt, mintha elvágták volna. A rádiók, tv készülékek elhallgattak, az utcai lámpák a lakások villanyégői kialudtak, (talán megszűnt az áramszolgáltatás? Később derült ki, hogy ismeretlen módon több magasfeszültségű távvezeték is megrongálódott.) az autók , közlekedési eszközök leálltak, a csönd félelmetes sűrűsége kioltotta az elmékbe szorult gondolatokat. A házakban a sötétség beledermedt a lakószobákba, a bútorokba, a sarkokba és mozdulatlanná merevítette a lakókat is. Az irgalmatlan csönd halálos fenyegetést hordozott. Csak a telehold függött az égen, fehéren, mint az akasztott ember arca. A hosszú, rémületes éjszaka lassan kúszott kifelé a városból. Mint egy fekete ciánmérgezett folyam. De a reggel is rettegve óvakodott befelé mintha mindig megtorpant volna, hátra-hátra nézett, sötét felhőcsuklyáját mélyen a szemére húzta.

Amint végképp kivilágosodott, felüvöltött az utcazaj. Mentők, tűzoltók, rendőrség ezer hangon lüktető szirénái visítottak kétségbeesett rohanással. Mind a park felé! Lihegve rohant a mentősök stábja, a rendőrök már lemerevedve álltak az egyik pad előtt. Két ifjú test egymásra dőlve vörös vértengerben, mindegyik fej nélkül. Távolabb a másik pad alatt egy lány feküdt magzati pózban, kidülledt szemekkel, élt, de tudata gombóccá sűrűsödve zárult be az agyába. Nem messze tőle a füvön a fejetlen fiú teste hevert, mintha magasról ejtették volna oda. A lányt lemerevedett alakzatában emelték ki a mentősök a pad alól és vitték a kórházba, ahol azonnal mélyaltatásba küldték az orvosok.

Hat fej nélküli fiút és öt fej nélküli lányt szedtek össze a parkban.
Rettegő gyászba borult a város. Alig beszéltek egymással az emberek, még a házastársak, rokonok is katatón letargiában néztek maguk elé. A köztársasági elnök három- napos, országos gyászt rendelt el és minden közintézményre kitűzték a fekete lobogót.
Lázas kutatásba kezdtek a legkülönfélébb tudományos intézmények, a tudományos akadémia de különösen a titkosszolgálatok, – hogy mi történhetett. Zárt területté nyilvánították a parkot, csak külön engedéllyel mehettek be a helyszínelők, a tudósok és kutatók, természetesen csak biztonsági őrök kíséretében.
Lassan kiürült a város, aki tehette, elköltözött messze más vidékre, hogy talán vissza se térjen.
A Rémpofának csúfolt különc fickót, soha többé nem látta senki. Fejetlen testét a pince rekesszel elzárt részében porlasztotta lassan enyészet . Valamikor itt őrizte azt a hatalmas sárkánytojást, amit első és egyetlen űrutazásáról csempészett be a Földre, egy tiltott bolygóról, ahová az űrhajósok is csak páncélozott járművekkel léphettek be.
________________________________________