Feltöltve: 2010-01-04 09:57:22
Megtekintve: 6623
Kiadó szoba
- Erre tessék! Erre parancsoljon, Zsiráf Úr! - udvariaskodott Gyakrannyávogy Emánuel, a macska, akinél egy zsiráf jelentkezett a kiadó szoba megtekintésére.
A foltosbőrű hosszúnyakú a szoba bérével elégedett volt, de hozzátette:
- A nyakam, meg a fejem már nem fér el rendesen ebben a szobában, így azokat a másikban, az Önében fogom elhelyezni. Tetessen be egy ágyat a sajátja mellé!
Gyakrannyávogy Emánuel elkomorodott:
- Azt nem tehetem, mert én álmomban nem csak nyávogok, de olykor karmolok is!
- Akkor mégsem veszem ki a szobát! - döntött a zsiráf és elbúcsúzott.
A cica egy darabig bosszankodott, nyávogott magában, de hamarosan megint csengett az elő szobacsengő. Termetes uraság érkezett: egy viziló.
- Tessék beljebb fáradni! Parancsoljon! Itt van a szoba. Azt hiszem, uraságodnak éppen megfelelő lesz - készségeskedett Emánuel.
A viziló furcsán viselkedett: megkereste a fürdőszobát, vizet engedett a kádba, majd pedig belemászott.
Amint belemászott, az összes víz azonnal kiugrott a kádból. Az elárasztott lakásban szomorúan tocsogott szegény Gyakrannyávogy Emánuel és panaszosan kérdezgette:
- Mit csinál Ön?! Mit csinál Ön?!
- Mit csinálnék? Fürödnék! - válaszolta gúnyosan a viziló. Ám az Ön lakásában méreten aluli a fürdőkád. Egy Liliputi Lilinek talán jó, de nekem?! Így azután nem veszem ki a szobát. Pá! Praclicsók! A viszontlátásra, de majd csak akkor ha fürdőmedencés szobát készül kiadni!
A cicus bánatosan elmiákolt volna magában, de ismét nyugtalankodni kezdett az előszobacsengő.
Az ajtóban ott állt a Tévedés! Egy egérke.
Amikor az egér Emánuelt meglátta, már nem is állt, hanem futott, visszafelé.
A cica utánaszaladt, de az egérke eltűnt.
- Emmán úgy eltűnt, mint a kámfor... - mormogta Emánuel. Kár! Ha kivette volna a szobát, milyen jól elmacskaegérjátékoztunk volna!
Később mások is jelentkeztek lakónak, de mifélék? Egy - finoman szólva - túl illatos görény, egy harapós természetű kutya, meg egy indiai elefánt. Az előbbi kettõ Gyakrannyávogy Emánuelnek nem tetszett, az utóbbi pedig, amint rálépett a lépcsőre, abból nyomban kiugrott két ördöngős vascső, és a derék ormánytrombitás úr már az előszobaajtón sem fért be.
A nekibúsult cica szombaton elment vigasztalódni a cicabálba.
Itt előbb kicsit vigasztalódott meg, később nagyon. Egy bájos cicalánnyal megkedvelték, majd pedig megszerették egymást.
Ma már hat kiscicájuk van. A lakás ugyan zsiráftalan, vizilótlan, és egértelen, de semmi baj, mert nagyonis cicás-cicuskás-micuskás! A hűtőszekrényben tejfel hűl, amig a cicamama el nem hül attól, hogy hová lett e tejfel: talán felkelt és elment a tej után? Merthogy az is eltűnt.
A cicapapa pedig ezt a sajátkarmú közmondást bocsátotta közrendelkezésre:
" Ahol hat kiscica mász, ott gyorsan fogy a kolbász!". Ez a közmondás sántít ugyan egy kicsit, mert a hat kiscica nem mász, mégcsak nem is mászik, hanem ide-oda futkároz, eleven, mint a higany, - de a ma-van kolbász tényleg gyorsan lesz jelenlétükben volt-kolbásszá!
A foltosbőrű hosszúnyakú a szoba bérével elégedett volt, de hozzátette:
- A nyakam, meg a fejem már nem fér el rendesen ebben a szobában, így azokat a másikban, az Önében fogom elhelyezni. Tetessen be egy ágyat a sajátja mellé!
Gyakrannyávogy Emánuel elkomorodott:
- Azt nem tehetem, mert én álmomban nem csak nyávogok, de olykor karmolok is!
- Akkor mégsem veszem ki a szobát! - döntött a zsiráf és elbúcsúzott.
A cica egy darabig bosszankodott, nyávogott magában, de hamarosan megint csengett az elő szobacsengő. Termetes uraság érkezett: egy viziló.
- Tessék beljebb fáradni! Parancsoljon! Itt van a szoba. Azt hiszem, uraságodnak éppen megfelelő lesz - készségeskedett Emánuel.
A viziló furcsán viselkedett: megkereste a fürdőszobát, vizet engedett a kádba, majd pedig belemászott.
Amint belemászott, az összes víz azonnal kiugrott a kádból. Az elárasztott lakásban szomorúan tocsogott szegény Gyakrannyávogy Emánuel és panaszosan kérdezgette:
- Mit csinál Ön?! Mit csinál Ön?!
- Mit csinálnék? Fürödnék! - válaszolta gúnyosan a viziló. Ám az Ön lakásában méreten aluli a fürdőkád. Egy Liliputi Lilinek talán jó, de nekem?! Így azután nem veszem ki a szobát. Pá! Praclicsók! A viszontlátásra, de majd csak akkor ha fürdőmedencés szobát készül kiadni!
A cicus bánatosan elmiákolt volna magában, de ismét nyugtalankodni kezdett az előszobacsengő.
Az ajtóban ott állt a Tévedés! Egy egérke.
Amikor az egér Emánuelt meglátta, már nem is állt, hanem futott, visszafelé.
A cica utánaszaladt, de az egérke eltűnt.
- Emmán úgy eltűnt, mint a kámfor... - mormogta Emánuel. Kár! Ha kivette volna a szobát, milyen jól elmacskaegérjátékoztunk volna!
Később mások is jelentkeztek lakónak, de mifélék? Egy - finoman szólva - túl illatos görény, egy harapós természetű kutya, meg egy indiai elefánt. Az előbbi kettõ Gyakrannyávogy Emánuelnek nem tetszett, az utóbbi pedig, amint rálépett a lépcsőre, abból nyomban kiugrott két ördöngős vascső, és a derék ormánytrombitás úr már az előszobaajtón sem fért be.
A nekibúsult cica szombaton elment vigasztalódni a cicabálba.
Itt előbb kicsit vigasztalódott meg, később nagyon. Egy bájos cicalánnyal megkedvelték, majd pedig megszerették egymást.
Ma már hat kiscicájuk van. A lakás ugyan zsiráftalan, vizilótlan, és egértelen, de semmi baj, mert nagyonis cicás-cicuskás-micuskás! A hűtőszekrényben tejfel hűl, amig a cicamama el nem hül attól, hogy hová lett e tejfel: talán felkelt és elment a tej után? Merthogy az is eltűnt.
A cicapapa pedig ezt a sajátkarmú közmondást bocsátotta közrendelkezésre:
" Ahol hat kiscica mász, ott gyorsan fogy a kolbász!". Ez a közmondás sántít ugyan egy kicsit, mert a hat kiscica nem mász, mégcsak nem is mászik, hanem ide-oda futkároz, eleven, mint a higany, - de a ma-van kolbász tényleg gyorsan lesz jelenlétükben volt-kolbásszá!
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
