A karácsonyi sötétség nem csupán karácsonyi, hanem mindennapi, de ezt a sötétséget az ünnep megtévesztő gyertyalángocskája, vagy akár fénytengere méginkább láthatóvá teszi. No nem mindenkinek, csak azoknak, akik látni képesek és látni akarnak.
Rossz világ ez, és ezen belül rossz országocska ez a mai Magyarország. A világban, persze, van jónéhány nála rosszabb is, de azért nagyon lehangoló, sőt, elkeserítő az állapota. Beteg ország ez, betegségei jól diagnosztizálhatóak, de orvosa, gyógykezelése jelenleg nincsen.

Gyógykezelését éppen az teszi lehetetlenné, ami kóros nyavalyáit okozta: a kapitalizmus, amit finomkodóan piacgazdaságnak neveznek. Nem csupán a gazdasági világválságról van szó, amelyre ma úgy néznek az 1989-es rendszerváltás után örömükben akkor még féllábon ugráló magyar tömegek, mint borjú az újkapura. Többről. A válságok (amelyek nem csupán gazdaságiak) időről-időre a kapitalizmus velejárói. Ezt jómagyarjaink a XX. század második felében a könyvekből, kiadványokból, számtalan forrásból megtanulhatták volna. Nem tanulták meg, mint ahogyan sok minden más szükségest sem.

1989 óta "belső emigrációban" élek. Amit az ország helyzetéről írok, úgyszólván saját magamnak írom, vagy legalábbis nagyon keveseknek. Az a "szólásszabadság", amivel a tőkés rendszer haszonélvezői naponta kérkednek, csupán annyit jelent: az erősen manipulált társadalomban formálisan ugyan többféle vélemény kap látszólag nyilvánosságot, a közvéleményt viszont jelentősen csak azok a tömegméretekben, nagy pénzek felhasználásával, a médiabirodalmak közvetítésével terjesztett információk, magyarázatok, állásfoglalások, szájbarágások, papagájozások alakítják, amelyek a kapitalista rendszert szolgálják, még ha esetleg oly módon is, hogy meghatározott politikus- és tőkés csoportok érdekeit jobban képviselik, mint más ilyen csoportosulásokét. A mai politikai életben felszínen levő (parlamenti) pártok között egyébként nincs is alapvető ellentét (több oknál fogva nem is lehet, sem kül-, sem belpolitikailag), vitáik mögött az egyéni haszonlesés a legfontosabb mozgató tényező, ami nem tekinthető "elvinek". Természetesen emellett az ország "működőképességére" is úgy-ahogy ügyelni kénytelenek a kormányon levők.

A közvélemény megtévesztése általános, de meg kell különböztetnünk a megtévesztőket és a megtévesztetteket. A megtévesztettek nagyobbrészt a kevésbé iskolázottak, kevesebb társadalmi tapasztalattal rendelkezők köréből kerülnek ki, akik többnyire - valamilyen mértékben - maguk is felelősek tudatlanságukért. Ám vannak "érdek-ostobák" is, ők (különböző okok miatt) csak megjátsszák a tudatlant (tapasztalataim szerint utóbbiak között igen sok az értelmiségi).

A jelenlegi magyar kapitalizmus legfontosabb előzményei megtalálhatóak a kiegyezés kori Magyarország időszakától kezdve, a két világháborún keresztül, egészen a második világháború befejezéséig. A kiegyezés utáni jellegzetes úri karrieristák, politikus törtetők alakjait Mikszáth Kálmán meggyőző erővel mutatta be (többek között "Két választás Magyarországon" című művében, a főhős jellemvonásaiból egyből fel lehet ismerni sok-sok mai politikus arculatát, valódi egyéniségét, szándékait). A világháborúkat megelőző, a világháborúk közötti és a második világháború alatti időszak becsületes bemutatása olyan formában, hogy a ma élők kellőképpen megértsék és átérezzék a történteket, nagyon kevéssé történik meg, ám még nagyobb baj: az elhallgatások és hazudozások (utóbbiak sokszor igen primitív formában) általánosak. A mai közvélemény nem tudja, hogy például a Horthy-korszakban milyen volt az ország vezetésének és uralkodó osztályainak erkölcsi arculata, a különböző akkori eszmék, ideológiák képviselőinek valódi társadalmi szerepe, ténykedése. Számos jelenség visszatükrözi, aggasztóan mutatja ezt a mai Magyarországon.

A társadalom gazdasági tekintetben minden korban fejlődik. Ám az 1989-es rendszerváltás (bizonyos gazdasági-technikai fejlődés mellett) erkölcsileg eddig csak zuhanást hozott, nem csupán az 1989 óta folyamatosan jelentkező (és többnyire becsületesen ki sem vizsgált) botrányokra kell gondolnunk, hanem azokra az ijesztő mélységekre is, amelyeket ezek a botrányok megmutattak, továbbá azokra a gyakori és egyre szaporodó, visszataszító jelenségekre, amelyeket szélesebb körben is tapasztalunk. A "profitéhség" oda vezet, hogy a legkülönbözőbb szervek, hivatalok, vállalkozások igyekeznek jogcímeket kitalálni újabb és újabb pénzszerzésre. Gyakran a hivatalok a közérdekű bejelentésekre sem válaszolnak, lépten-nyomon tiszteletlenség tapasztalható.
A népbutítás, félretájékoztatás folyamatos. Például az ország pénzügyi helyzetét (és akár egy-egy év költségvetését) röviden, a legtöbb ember által érthetően be lehetne mutatni, a legfontosabb számokkal. Ez - a közérdek szempontjából, ha ebben az országban igazán tisztelnék a közérdeket - sokkal olcsóbb is volna (információ átadásként), mint az a sok össze-vissza beszélés a televízióban, meg az a rengeteg zavaros közlemény a sajtóban, melyek fő célja éppen a ködösítés. El kellene gondolkodni rajta: kiknek az érdeke ez az állapot, a világos beszéd, értelmes közlés helyett?

Most, Karácsonykor, különösen fájó az a szellemi sötétség és visszataszító erkölcsi állapot, amitől a világ sem mentes ugyan, de amely alól Magyarország sem kivétel.

(2009)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)

A szerzőnek a témakörhöz kapcsolódó néhány írása (interneten):
1. Magyarország erkölcsi problémái (The moral problems of Hungary)
2. Október álmai (The Dreams of the Hungarian "1956")
3. Haza és hazugság
4. A Holocaust Nagy Tagadója (szatíra)
5. Levél a mából gróf Károlyi Mihályhoz (vers)
6. Egy évszázad álma (vers, Kis LANT, 2008. 4. sz.)
7. Október álma (vers, KALÁKA, 2007. októberi szám)
8. Csőcselék (vers, KALÁKA, 2009. januári szám)
9. Októberi ég (vers, KALÁKA, 2009. októberi szám)
10. Egy közíró tévedései (Debreczeni József Nekrológ c. írásáról)