- A férjemnek szeretnék egy pár szép csizmát venni! - állitott be Faluvégi Pál csizmadiamesterhez Pirosalma Péterné, a csinos menyecske. Tudja, Pál, nehezen ráncigáltam volna el őt ide. Ég otthon a keze alatt a sok munka.
- Értem, értem... - pödörgette hegyesvégű bajuszát Faluvégi Pál faluvégi kis műhelyében. Férjeura lábát meg - tréfálkozott - külön nem hozhatta el... Tudja a lábméretét, azt, hogy mekkora csizma kell neki?
Pirosalma Péterné bólintott és kiválasztott egy pár gyönyörű csizmát. Hanem a szemrevaló menyecske láttán túl készségesen sürgő-forgó Pál búcsúzáskor véletlenül nem a kiválasztott csizmát adta oda, hanem két számmal nagyobbat.
Feldobta az asszony a csizmát a szekérre, a szalma közé és már hajtotta is a lovakat hazafelé.
A szalmában két egér lapult: Sajtotszeretném Sára egérkisasszony és Szalonnátennék Vendel egérúrfi. A közéjük ugró csizma zajától megijedtek. Sára belefutott a ballábra, Vendel a jobblábra való csizmába, és ott megbújtak.
Pirosalma Péternek nagyon tetszett a csizma, amikor meglátta. Cirmosuk, Cicamica Cecilia, úgy látszik, szintén osztotta ezt a véleményt: nyávogott, szaglászott a csizmapár körül, hol az egyikbe, hol a másikba akart belebújni.
- Nono, ki látott már cirmoscicát csizmában?! Nem te vagy a mesebeli Csizmáskandúr, sőt, nem is vagy kandúr! - korholta a cicát Pirosalma Péter.
Hanem Péter úr lába nem volt elég a bő csizma kitöltéséhez. Ráadásul a két egér mindegyike veszedelmes betolakodónak vélte Péter gazda nagylábbujját. Így Sára a bal lábon levőbe, Vendel a jobb lábon levőbe harapott.
Pirosalma Péter mérgesen húzta ki mindkét lábát a csizmából:
- Ez az átkozott csizma nemcsak bő, de még harap is! Ki kell cserélni!
- Neked van harapós kedved ma! Talán ballábbal keltél fel?! - nézett rá szemrehányóan a felesége, de végül neki is be kellett látnia: ez a csizma nem az a csizma, amelyikbe Péter lábai valaha is beleszeretnének.
Mit volt mit tenni, ment a dolog hátrafelé, majd megintcsak előre: ismét Faluvégi Pálnál voltak, a vett csizma visszakerült, az új pedig, most már nem harapós kedvű és illendően lábraillő, Péterrel együtt, a feleség díszkíséretében, hazaballagott.
Sajtotszeretném Sára és Szalonnátennék Vendel egymásbaszeretett és Faluvégi Pálnál maradt. Mindkettő úgy érezte: bár veszedelem árán, de a csizma hozta össze őket, annak köszönhetik boldogságukat. Hálásak is voltak minden csizmának és később is csak akkor próbálgatták rajtuk egérfogaikat népes családjukkal együtt, ha sem sajt, sem szalonna nem akadt Pál mester kamrájában.
No és Pál mester?
Az ő boldogságát illetően csak annyi maradt fenn ránk, amit Sára és Vendel ükunokája, a híressé vált tudós egér, Szépfogú Franciska lejegyzett: az egérboldogság és a csizmadia-boldogság nem mindig jár kart karba öltve.