Nagy-nagy fenyő. Mennyi ág-emelet!
Fent, tobozain, barna szín nevet.
Lent, egy résen, cinkécske átbújik.
Hó becézi kék, sárga tollait.

Percek, órák különös dobozok:
megtelnek, kiürülnek. Hallgatok.
Hallgatásunk is doboz: hangtalan
volttá tűnik minden mi benne van.

A mai utca elmegy. Életem
eltűnődik doboz-fényképeken,
a fehérségből felnéző fenyőn,
fényfolt aranyát eldédelgetőn.

Fenyőágakhoz mikor szél szalad,
mint zúg, kiált csend-túli pillanat!
S ha újra csend, idődoboz falán
ezüstlik cseppnyi cinkehang-magány.

Az utca elmegy, akár életem
úgy elsiet, - utól sem érhetem!
Fenyő felzúg, kiált, de még marad,
csillog szemed, csenddel telt pillanat.

(2009)