Egy picike vers kellene
Karácsonyra, melyben mese:
gyermekmese, felnőtt-mese, -
s nem ámítás a fele se!

E picike vers vallana
vágyról, hogy fenyők dallama,
ezüsthegyű tű-hangjegyek
éjben majd égig zengjenek!

Szárny-sejtelem suhogna át
rajtad, sötét árnyék-világ,
ha ez a vers, szívből jövő,
ígérne pirosszín Jövőt!

Ha e vers köztünk járna itt:
karácsonyváró táncait
mutatná minden délkörön
készülődő szépség-öröm.

Egy pici vers! Egyik kezét
apja fogná: a Messzeség,
másikat anyja, Ég-közel,
s mind éreznék: szeretni kell!

E pici vers sehol, sehol...
Tévúton hány vágy ellohol!
Bár színlel fehér hó-mese:
minden karácsony fekete.

Sok asztalon toll és papír, -
s pici verset egy kéz sem ír,
amelyből gyermekvágy-meleg
felnőtt szíveknek integet,

s melyből mind-mind megértenék
mit is jelent a Messzeség,
s mit jelent az az Ég-közel,
melyről a Szépség énekel,

s amely az Öröm Csillagát
piros szíven csillantja át,
míg másként szól a Szó: Haza, -

s benne Karácsony Csillaga.