Itt állunk,
fátyolos szemmel nézve egymást,
s a semmit.
Tudjuk
mit tenne férfi és nő ilyenkor,
hogy mi illik.
Aproócska, finom, de dőre
érintések a combom ívén.
Kérlek, hagyjad csak szépen békén,
nem igazán kérek ma így belőle.
Szemedben lustán lángol a vágy
és nem is tudod mennyire lágy
részeimet égeti a fénye.
Egy kissé talán túl is lépte
az illendőség szürke homályát.
Vedd le és dobd félre a ruháját.
Meztelenségéből szőtt büszke fátyla
boruljon, égjen ránk,
hogy magánya
oldozzon fel az alól,
amit még el sem követtünk.