A farkas megpillantotta Piroskát. Tudta, hogy a fővadász nagyon kedveli a kislányt, ezért elhatározta: protekciót keres a puskás emberhez. Ez utóbbira ugyancsak szüksége volt, mert elhírlett a vidéken: ő, a farkas, juhnyájak pusztítója. Mindenki ellene fordult, dacára, hogy azon a tájon, sőt még a tájon tél-túl is, egy árva juha sem volt senkinek. Ez utóbbi tény eléggé ellentmondott a szóbanforgó farkas juhpusztításának, de hát tudjuk: amit a nép egyszer fejébe vesz vagy fejébe töltögetnek…

A farkas hízelgéssel kezdte, az a legolcsóbb. Virágot szedett Piroskának és udvarolgatott neki, dícsérte piros ruhácskáját és sapkáját. Az elkényeztetett kislány ezt keveselte, lenézően nyifizett-nyafizott, de végül megegyezett a farkassal, ha aranyláncot nem tud hozni, minden héten hozzon legalább egy nyulat neki, egyet nagymamájának, és akkor ő szól a vadász- főbácsinak: ne üldözze a farkast igazából, csak úgy tessék-lássék, ha meglátja, lőjjön mellé vagy érje be nagyhangú farkasellenes szónoklatokkal, mint általában a politikusok teszik.

Piroska erdeiházikós, nyögdécselő nagymamája, aki egyébként csak színlelte a betegséget, hogy bort, meg kalácsot kapjon a faluban lakó lányától és vejétől, amikor meghallotta milyen ügyes az ő kis unokája, egyből kiugrott az ágyból és táncra perdült. Hej, minden héten egy nyulat kicsikarni az ordastól, ez már döfi! /Piroska saját nyúljáradékáról nem szólt, mert a nagymamák rendszerint igen pletykásak./

A farkas betartotta szavát, hordta a nyulakat hétről hétre, egyet Piroskának, egyet nagymamá- jának. Végül azonban beütött a baj: erdőn-mezőn elfogyott az összes nyúl. No ekkor egy ideig fácánt is elfogadtak tőle nyúl helyett, de az is elfogyott. Ekkor Piroska megsúgta a fővadász bácsinak, hogy most már nem kell kímélni ezt a csúnya, nyulatlan-fácántalan farkast. Ám a humanista vadász nem lőtte le a farkast, csupán elaltatta és felvágta a hasát, egyrészt, mert valamikor sebész szeretett volna lenni, másrészt, mert kíváncsi volt: hasonló jön-e ki a farkas hasából is, mint a világháborúban szuronnyal felhasított emberekéből. Hasonló jött. Ezt követően a kiváncsiságát kielégített vadász köveket rakott a farkas gyomrába és bevarrta a sebet. A műtét sikerült, de a farkas felébredés után már nem éldegélt sokáig, csak a legközelebbi patakig.

Gondolt egyet a fővadász bácsi, kettő lett belőle. Lenyúzta a farkas bőrét a küszöb elé lábtörlőnek. és eladta a Piroskás-nagymamás-farkasos történetet az „Itt a piros, hol a piros?” című lap újságírójának, de előbb Piroskát kicsit kicsinospirosította, a farkast kicsit feketébbre festette, sajátmagát meghősiesítette, a leendő olvasókat pedig, a szokásos módon, hülyére vette. A világ, persze, készségesen bevette a story-t, bevesz az minden hihetetlent, zugban kigondolt hazugságot-zagyvaságot, ha pedig esetleg egyből nem venne be, bevetetik vele erőszakkal! Sok példát tudnék erre mondani, de idegesítő amikor annyi puskacső mered rám, ilyenkor könnyen elmegy az ember példamondó kedve…