Mily édesen csengett az a hang,
Mely a fülembe suttogott lágyan,
Egy édes lány hangja volt,
S szívem tele lett finom melegséggel.

E lágyan csengő hang hatására,
Egyszeriben elállt a szél zúgása,
Helyébe kellemes meleg lépett,
Mely oly simogató volt a szív számára.

Valami leírhatatlan érzés fogta el a szívem,
De ugyanakkor szomorúvá is vált,
Mert neki sohasem volt igazi párja,
Aki néha megfogta volna a kezét.

Ám e magányos szív melegséget érzett most,
Az édes hang átölelte gyengéden őt,
S azt kívánta bárcsak
Örökké tartana a lágy simogató fuvallat.