Feltöltve: 2009-12-13 10:22:16
Megtekintve: 6589
A macska és az ördög
A háztetők macskáinak kapitányáról, Fekete Karmuláról az a hír járta: az ördögtől sem fél. Igaz volt, - vagy mégsem? Hát sokáig nem derült ki, de végül mégis.
Egy behemót nagy ördögöt, Szemtelenszőrös Szörényt ugyanis felküldtek a pokolból: nézze meg mi igaz a hírből, amely már a pokolba is eljutott. Szörény felment, meglátta Karmulát, nem szörénykedett, hanem rászólt, erős hangon:
- Rólad mondják, te kis vakarcsnyi, sötétszínű bundás, hogy az ördögtől sem félsz?!
Karmula nem ijedt meg, hanem így válaszolt:
- Rajtam éles, kemény karom, rajtad durva, görbe köröm. Ha a próbát ki nem állod, nem lesz abban víg köszönöm!
- Micsoda próbát?! - csodálkozott az ördög.
A macska elmagyarázta: harsány a nóta, ravasz a róka, három a próba. Az első próba: ki fog több egeret, ki lesz tűrőn türelmesebb?!
Mutatott az ördögnek egy egérlyukat, amiben nem volt egér, de ezt csak a cica tudta, mivel ő kaparintotta meg előző nap a lyuk cincogóját. Odaültette a lyukhoz az ördögöt, egérfogásra. Ő a másik lyukhoz ment, várakozott, és amikor kiszaladt az egér, azt elkapta, felmutatta.
Az ördög irígyen nézte.Várt-várt a másik lyuknál, de a végén elunta. Karmula így szólt:
- A második próba a háztetői tánc. Először bemutatom, itt lent. Jól figyelj!
Könnyedén, gyorsan ugrált a cica, mint a csárdabeli csárdást járó leányka, az ördög viszont nehézkesen, sután. Ezt követően felmentek egy háztetőre, a ház mellett levő nagy bükkfa segítségével. A cica eljárta a táncot. Az ördög is eljárta volna, de megjárta. A háztető az egyik helyen beszakadt, és az ördög bezuhant Furanéne szobájába.
No ez a Furanéne arról volt nevezetes, hogy szentül hitte: egyszer meglátogatja őt a pokolbéli ördög. E találkozásra mindig keze ügyében tartotta a sörétes puskát, amelyik azt sok kis ólomgolyócskát lövi ki. No nem mindegyik ólomgolyócska ment bele az ördögbe, de azért tizenöt igen. Az ördög ijedtében és fájdalmában kiugrott az ablakon. Megütötte magát, de azért elkezdett loholni.
A macska a bükkfa segítségével leszaladt a tetőről, és utána iramodott. Utólérte, rákiáltott:
- Hová szaladsz, hé?! Arrafelé Puskásmatyiföldy Sörétező Rezső lakik, a csősz! Jobb, ha rátérünk egy elterelő útra, meg a harmadik próbára!
Az ördögnek nem tetszettek már a próbák, de a macska elmagyarázta neki:
- Kell a próba, te bárgyú, mert ha nincs: jön az ágyú!
Az ördög azt ajánlotta: harmadik próbaként birkózzanak. Karmula beleegyezett, de kikötötte: aki győz, az megkapja azt, ami amit a másik legtöbbre becsül. A cica felajánlotta díjul a párnát, amelyen szépeket szokott aludni gazdasszonykisasszonykája szobájában, az ördög pedig Karmulának ígérte a Sötétség Gyönyörű Hercegnőjét. Utóbbinál az ördög kicsit belecsalafintázott a dologba, mivel unta már menyasszonyát, a Sötétség Gyönyörű Hercegnőjét, pedig az igen szelídlelkű ördöglány volt, jövendőbelijét csak kétszer verte el napjában, de az ördög arra gondolt: ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Karmula viszont - tévesen - fenségesen szépséges cicalánynak gondolta a Sötétség Gyönyörű Hercegnőjét, a neve után, pedig van akinek nem csak neve, hanem heve is van.
No indult a próba. Karmula felugrott az ördög fejének tetejére, ott karmoskodott. Az ördög agyon akarta ütni a cicust, de amikor lesújtott, akkor a cica felszökkent a levegőbe. Így az ördög saját kobakjára ütött. Ez még kétszer megismétlődött, de többször nem, mert az ördög elterült a földön.
Végül a megszeppent ördög, nehogy a cica újabb próbák elé állítsa, elszaladt a pokolba, menyasszonyáért, akinek elkezdte magyarázni a dolgot. A Sötétség Gyönyörű Hercegnője azonban nem látta világosnak azt, ami sötét, így először eltángálta Szemtelenszőrös Szörényt, eléggé szörénytelenül, akarom mondani, szerénytelenül, majd így szólt:
- Hordd fel magad, te keselyűk csőrére való, a Föld felszínére, megint! Vigyél annak a macskának egy kocsiderék aranyat, gyémántot, igazgyöngyöt, talán elfogadja helyettem! No ha elfogadja, akkor ugyancsak kiseszű, hiszen én hetvenhét ilyen púpozottan telerakott szekérnél is többet érek!
Szemtelenszőrös Szörény így is tett, nagy alázatosan odahúzta a cica elé a szekeret, az említett kincsekkel. A cica annyira megörült, hogy madarat lehetett volna fogadni vele, - de azért inkább az ördöggel fogatott magának tizenkét vadlibát, mert igen szerette a libamájat.
Kalamáris Klárika, a cica gazdasszonykisasszonykája úgy megörült a sok kincsnek, hogy Karmulát, a háztetők macskáinak kapitányát, rögtön kinevezte tábornoknak, ami rendszeres kolbász-, hurka- és sonkajövedelmet is jelentett a klárikai konyhától.
A végén mindenki nagyon elégedett volt: Klárika és szülei, Karmula, - de még az ördög, Szemtelenszőrös Szörény is! Ő miért?
Hát csak azért, mert a Sötétség Gyönyörű Hercegnője kijelentette: nem lesz a menyasszonya, azaz pokolasszonya olyan ördögnek, akit még egy macska is legyőz! Feleségül ment a Pokol Félelmetes Bárójához.
Szemtelenszőrös Szörény viszont elvette Szürkecsíkosan Szépséges Amáliát, akiből hihetetlenül kedves ördögasszony lett: férjét nem verte, csak időnként megpofozta, olykor csupán pajkosan-gyöngéden, de, ha szeszélyeskedő kedvében volt, akkor, igaz, ami igaz, úgy igazából.
Egy behemót nagy ördögöt, Szemtelenszőrös Szörényt ugyanis felküldtek a pokolból: nézze meg mi igaz a hírből, amely már a pokolba is eljutott. Szörény felment, meglátta Karmulát, nem szörénykedett, hanem rászólt, erős hangon:
- Rólad mondják, te kis vakarcsnyi, sötétszínű bundás, hogy az ördögtől sem félsz?!
Karmula nem ijedt meg, hanem így válaszolt:
- Rajtam éles, kemény karom, rajtad durva, görbe köröm. Ha a próbát ki nem állod, nem lesz abban víg köszönöm!
- Micsoda próbát?! - csodálkozott az ördög.
A macska elmagyarázta: harsány a nóta, ravasz a róka, három a próba. Az első próba: ki fog több egeret, ki lesz tűrőn türelmesebb?!
Mutatott az ördögnek egy egérlyukat, amiben nem volt egér, de ezt csak a cica tudta, mivel ő kaparintotta meg előző nap a lyuk cincogóját. Odaültette a lyukhoz az ördögöt, egérfogásra. Ő a másik lyukhoz ment, várakozott, és amikor kiszaladt az egér, azt elkapta, felmutatta.
Az ördög irígyen nézte.Várt-várt a másik lyuknál, de a végén elunta. Karmula így szólt:
- A második próba a háztetői tánc. Először bemutatom, itt lent. Jól figyelj!
Könnyedén, gyorsan ugrált a cica, mint a csárdabeli csárdást járó leányka, az ördög viszont nehézkesen, sután. Ezt követően felmentek egy háztetőre, a ház mellett levő nagy bükkfa segítségével. A cica eljárta a táncot. Az ördög is eljárta volna, de megjárta. A háztető az egyik helyen beszakadt, és az ördög bezuhant Furanéne szobájába.
No ez a Furanéne arról volt nevezetes, hogy szentül hitte: egyszer meglátogatja őt a pokolbéli ördög. E találkozásra mindig keze ügyében tartotta a sörétes puskát, amelyik azt sok kis ólomgolyócskát lövi ki. No nem mindegyik ólomgolyócska ment bele az ördögbe, de azért tizenöt igen. Az ördög ijedtében és fájdalmában kiugrott az ablakon. Megütötte magát, de azért elkezdett loholni.
A macska a bükkfa segítségével leszaladt a tetőről, és utána iramodott. Utólérte, rákiáltott:
- Hová szaladsz, hé?! Arrafelé Puskásmatyiföldy Sörétező Rezső lakik, a csősz! Jobb, ha rátérünk egy elterelő útra, meg a harmadik próbára!
Az ördögnek nem tetszettek már a próbák, de a macska elmagyarázta neki:
- Kell a próba, te bárgyú, mert ha nincs: jön az ágyú!
Az ördög azt ajánlotta: harmadik próbaként birkózzanak. Karmula beleegyezett, de kikötötte: aki győz, az megkapja azt, ami amit a másik legtöbbre becsül. A cica felajánlotta díjul a párnát, amelyen szépeket szokott aludni gazdasszonykisasszonykája szobájában, az ördög pedig Karmulának ígérte a Sötétség Gyönyörű Hercegnőjét. Utóbbinál az ördög kicsit belecsalafintázott a dologba, mivel unta már menyasszonyát, a Sötétség Gyönyörű Hercegnőjét, pedig az igen szelídlelkű ördöglány volt, jövendőbelijét csak kétszer verte el napjában, de az ördög arra gondolt: ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Karmula viszont - tévesen - fenségesen szépséges cicalánynak gondolta a Sötétség Gyönyörű Hercegnőjét, a neve után, pedig van akinek nem csak neve, hanem heve is van.
No indult a próba. Karmula felugrott az ördög fejének tetejére, ott karmoskodott. Az ördög agyon akarta ütni a cicust, de amikor lesújtott, akkor a cica felszökkent a levegőbe. Így az ördög saját kobakjára ütött. Ez még kétszer megismétlődött, de többször nem, mert az ördög elterült a földön.
Végül a megszeppent ördög, nehogy a cica újabb próbák elé állítsa, elszaladt a pokolba, menyasszonyáért, akinek elkezdte magyarázni a dolgot. A Sötétség Gyönyörű Hercegnője azonban nem látta világosnak azt, ami sötét, így először eltángálta Szemtelenszőrös Szörényt, eléggé szörénytelenül, akarom mondani, szerénytelenül, majd így szólt:
- Hordd fel magad, te keselyűk csőrére való, a Föld felszínére, megint! Vigyél annak a macskának egy kocsiderék aranyat, gyémántot, igazgyöngyöt, talán elfogadja helyettem! No ha elfogadja, akkor ugyancsak kiseszű, hiszen én hetvenhét ilyen púpozottan telerakott szekérnél is többet érek!
Szemtelenszőrös Szörény így is tett, nagy alázatosan odahúzta a cica elé a szekeret, az említett kincsekkel. A cica annyira megörült, hogy madarat lehetett volna fogadni vele, - de azért inkább az ördöggel fogatott magának tizenkét vadlibát, mert igen szerette a libamájat.
Kalamáris Klárika, a cica gazdasszonykisasszonykája úgy megörült a sok kincsnek, hogy Karmulát, a háztetők macskáinak kapitányát, rögtön kinevezte tábornoknak, ami rendszeres kolbász-, hurka- és sonkajövedelmet is jelentett a klárikai konyhától.
A végén mindenki nagyon elégedett volt: Klárika és szülei, Karmula, - de még az ördög, Szemtelenszőrös Szörény is! Ő miért?
Hát csak azért, mert a Sötétség Gyönyörű Hercegnője kijelentette: nem lesz a menyasszonya, azaz pokolasszonya olyan ördögnek, akit még egy macska is legyőz! Feleségül ment a Pokol Félelmetes Bárójához.
Szemtelenszőrös Szörény viszont elvette Szürkecsíkosan Szépséges Amáliát, akiből hihetetlenül kedves ördögasszony lett: férjét nem verte, csak időnként megpofozta, olykor csupán pajkosan-gyöngéden, de, ha szeszélyeskedő kedvében volt, akkor, igaz, ami igaz, úgy igazából.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!