Széplány, szép névvel,
Szép arccal, szép kézzel,
Ha szétnézel a világban,
Hozzá hasonlót nem sokat találsz,
Ilyen lányra, még ha évekig is vársz,
Abban biztos lehetsz,
Hogy minden bút s bajt feledsz,
Mikor ott áll melletted,
S mosolyát rád szegezi,
Lelked, és szíved ez a mennyekbe emeli,
És nehogy azt hidd, csak a külseje ily csodás,
A belső értékeinek sora, ugyanily pompás,
Felsorolni ezeket el sem kezdheted,
Mert még akkor is sorolnád, mikor testedet,
Már a hideg föld hűti, benn a koporsóban,
Még akkor is, mikor lelked zúzzák a Pokolban,
De ha szerencséd van, egy helyre jutsz vele,
A mennyekbe, mert neki ott van bérelt helye.

Túl van már Ő sok mindenen,
Gondon, bajon, jó pár szerelmen,
De eddig mindig talpra állt,
Magáért kiállt, és most is kitart,
Munkába jár, hogy eltartsa magát,
Ezért neki a tisztelet kijár,
És remélem hamar oly társra talál,
Ki megérdemli őt,
És mélyen tiszteli, mint nőt.

Igazából sokkal többet,
Róla még én sem tudok,
Ezért valótlant inkább nem is állítok,
De ennyit sikerült megtudni róla,
És ennyi elég is volt, hogy szívem,
Mint a kakukkos óra,
Minden órában csicseregve mutassa az időt,
Minden percet, mikor lelkem epekedve várja őt.



És még pár erény ide a végére,
Végtére is oka eme versnek az,
Hogy e csodás embert ti is megismerjétek.

G yönyörű mint a legszebb tulipán,
A ranyos mint egy ma született bárány,
B oldog az ki vele mehet, kinek
I ly isteni kegyben része lehet.