félig kihűlt, láva agyagpadlók,
aprócska lyukakkal.
Lyuk, lyukak, búvóhelyek,
soha nincs vége bújócska.
Pillanat!
Kipattan a remény;
illúziók.
Türelmetlenül várnak, bozontos csápjaik,
nyüszítő vidámkodással vonaglanak,
szikráznak, mélyfekete fénnyel.
Az agyagpadló hull, LE,
mélyen, beláthatatlanul.
Nem csodapapír; újság,
kábultan lebeg felette.
A sohanincs, nem volt,
hónaljgyűrött, sárga foltja,
suhan, ereszkedik.
Megannyi dudor alatt, lények.
Lényem?