Arany sugár borítja a bús síneket.
Arany fátyol fedi a gyászos színeket.
Nyárba fordul most a sötét, korai ősz.
Ma reggel a jó napsugár mindent legyőz.
Szikráznak a fák, a hatalmas kőhidak.
Didergő galambok kapnak tőle vigaszt.
Koldusok dobják rossz, meleg kabátjuk el.
Nézzétek emberek! Barátunk, a Nap kel.
Ám csak ültök bambán, alva, vagy mogorván.
Sehol egy arc, mely legalább most lenne vidám.
Kedvem, mely hirtelen szárnyalt a magasba fel,
Most oly hirtelen illan miattatok el.
Tényleg nem látjátok e hatalmas csodát,
Melyet nekünk az ég nem mindennap ád?
Újra és újra csak csalódom bennetek.
Olyan sok fájdalmat okoztok emberek!
De eljön még a napom nekem is egyszer.
Ti mosolyogtok egymásra szeretettel.
Egy pici csodának is örültök talán.
De, hogy ez mikor lesz? Megfejtenem talány…