Nézd Kicsi!
Őszbe fordult szép nyarunk.
Nincsen már rég hajnalunk.
Téged a bús őszi szél,
Elcsábít, mint falevél.
Repülsz tőlem távol el.
Ölelésem már nem kell.
Érted kapok félénken.
Magasan jársz az égen.
Visszalibbensz még egyszer,
Csak, hogy játssz a szívemmel.
Számra csókot lehelve,
Eliramodsz nevetve.
Könnyem pereg arcomon.
Szívemben nagy nyugalom.
Visszaszállsz te még egyszer.
S én elfogadlak nagy keggyel.