A lelked megremeg,
egy érzés tölti meg.
A semmiből kósza
villámcsapás módra
villan fel egy álom,
s elillanó szárnyon
tűnik el az éjben.
Le nem érő lábnyom-
ként bolyong a térben.

Mégis, játszi röpte
örvényt kavar benned,
mely a gőzlő ködbe
vájva acélt edzett,
s csengő éles fénye,
sikló suhanása
vés fásult elmédbe,
mint gyermek a fába.