Délután van, a nap már alig látszik
Vörösen izzik, és homálylik.
Vörösre festette a lakótelepet,
Mely, mint betonsivatag jelenik meg.

Az égen fátyolfelhők kúsznak,
Nem túl fürgén, de dél felé úsznak.
Nem várják meg a havat,
Fekete testvéreiket, kik hozzák azt.

Közben eltelt fél óra,
A hetet is elhagyta az óra.
Sötét van, lement a nap
A várost nézem, ahogy csillognak
A fényei, mint a drágakövek
Szép lenne, ha nem tudnám, hogy közeleg.

Felnézek az égre, látom a csillagokat.
Látom, ahogy sírnak könnyeik csillognak.
Siratják a nyarat, a virágos dombokat,
A nyári szellőt, mely oly könnyen elringat.
Ők már tudják, hogy mi közeleg,
De nem tehetnek semmit.
Ez a természet.

Újra felnézek és látom a holdat
Mosolyog rám, mert tudja, hogy holnap,
Eljön a nyár, nyílnak a virágok,
Szép lesz minden, a tavaszi álmok,
Is valóra válnak, ha elég szépek
Mindenki boldog és így szép az élet.

Szebb nem is lehetne ez az Októberi nap
Csak ha lenne kivel megosztanom az álmaimat