Köszönöm gondolataid, amelyek már megint célba találtak. A helyzet pontosan az, hogy két világ közt állok. Egyik a múltam, az onnan hozott dolgok és érzések és tapasztalatok. A másik, ami felé tartok, ami vonz, amiért úgy érzem ideje váltani. És a két világ közt csak egy keskeny vonal az elválasztás, és talán ennek a vonalnak az átlépése tesz őrülté sok ember szemében. Illetve néha úgy érzem, ha nem lenne bennem kellő őrültség, akkor megragadnék a múlt langyos vizében. De ez helyett inkább jön a kaján vigyorom, és megyek és csinálom.
Mert ideje felvennem a béke szent zászlaját, és nem vérrel írni igazságokat, hanem őszinte szóval, teremtő elmével. Ez vagyok én.:)

furcsa, hogy egy ilyen erős szóval kezdesz, az egész vers viszont egy számvetés, nyugodt, higgadt érzelemvezetéssel. Bizonyítsd be akkor, hogy őrült vagy, ha már ez olyan evidens. Vagy pont az az őrült az egészben, hogy higgadt? Hogy a helyzethez képest hogy lehetsz mégis ilyen higgadt? akkor viszont mi az a helyzet?
Szóval nekem hiányérzetem van, azért is kattintottam erre a versre, hogy ez vajon nem-e egy a letisztult, pontosan átgondolt verseid közül. Az.
Olyan vagy mint a hullám, nagy erővel indulsz, elterülsz, és a habjaid a végén időben és térben szimmetrikusan fodrozódnak.