Fehér vitorlák a magyar tengeren,
fúj a szél, és fáj a szívem.
Mert bolond voltam, nem is vitás,
elkövettem számtalan nagy hibát,
s kétséget keltettem szívedben,
mert nem volt elég, a szerelmed.

Oly dolgok után vágytam, mik elégettek,
a földi pokolba engem elkergettek.
Mert nélküled elaludni borzalom,
és hideg verejték csurog arcomon,
hisz nem foghatom két kezed,
nem súghatom füledbe, hogy szeretlek!
S várlak vissza minden éjszakán,
mert te vagy az álmom kék szemű lány.