Glossza Pekka Szerelmes négysorosára


"Szerelmes az alkony az éjbe,"
pirulón s remegőn tépi szét
a holdezüst pókháló neglizsét,
s kínálja vállát ölelésre,

"bíborával simítja sötét"
bársonypuha köntését,
teríti szikrázó fénybe,
csillagcsókokat kérve,

"tanúját, öleli az estét,"
nem takargatja karcsú testét,
titkot hord felhő rejtekébe,
rózsát terem táncos lépte,

"s leveti vörösét a mélybe"
álomhozó tenyerét szemére
simítja, s mint palettán a festék
szivárványlázban égnek az esték.


Pekka: Szerelmes négysoros

"Szerelmes az alkony az éjbe,
bíborával simítja sötét
tanúját, öleli az estét,
s leveti vörösét a mélybe..."