Gyermekkoromban azt találgattam: vajon mit hoz majd a Mikulás? Most már, sajnos, inkább arra kell gondolnom: vajon mit visz el?

A kisgyermek később megtanulja, hogy ne sejtsen minden piros bundában Mikulást. Én is megtanultam, később, - de jobb lett volna idejekorán.

Gyermekkoromban a Mikulás /vagy akkori rendszerváltott nevén: Télapó/ a Krampusszal /ördöggel/ járt együtt, utóbbival a rossz gyereket ijesztegette. Ma már ott tartunk Hungaryban, hogy sokszor a Mikulás helyett is csak a Krampusz jön - a jó gyerekehez, mivel a rosszak a barátai.

Gyermekkorom Mikulása a rossz gyerekeket azzal fenyegette, hogy ajándék helyett virgácsot kapnak, ám végül mégis ajándékot kaptak ők is /ha nem vitte el őket az ál-Mikulás/. Mára a rossz gyermekek annyira felbátorodtak, hogy még csak megszeppenést sem mutatnak, hanem röhögnek a Mikulás intelmein. Megjósolom: ha így megy tovább, maholnap, amerókai mintára, még lövöldözni is fognak rá, mivel globálisan tanulékony a világ - a rosszra.

A jószívű Hungarian Mikulás a hajléktalanokkal is törődne egy szelet csokoládé erejéig, de szegények nem tehetik ki lábbelijüket az ablakba, mert nincsen ablakuk, a kukára viszont azért nem tehetik, mert elviszi egy nem-Mikulás, továbbá mezítláb megfáznának /habár, igaz, enélkül is megfáznak/.

A Karácsony a szeretet ünnepe, de az Ördög bölcsebb annál, hogy emiatt felizgassa magát. Egyrészt a Szeretet Ünnepén is megtalálja saját sötét számítását, másrészt tudja: nincsen egész évben Karácsony.

A Karácsonyra való készülődés annyi fáradtsággal, lökdösődéssel, nyelvkilógatással jár, hogy sokan ezt az égi ünnepet végül a Pokolba kívánják.

Nehéz megfelelő ajándékot venni Karácsonyra annak, akit szeretünk, - de még nehezebb annak, akit nem szeretünk, de mégis muszáj!

„Mennyből az Angyal...” - mondja a karácsonyi ének. Történelmünk ismeretében azonban önkéntelenül tamáskodó kérdések ötlenek fel bennem. Tényleg a Mennyből?! Tényleg az Angyal?

Karácsonyfa az az átalakított fenyőfa, amelyik egy ideig zöldel-zöldel, utána viszont csudamód szemetel-szemetel. Még nem mutatták ki a kutatók, de én sejtem, hogy, eddigi hitünkkel ellentétben, őse bizonyára magyar karácsonyfa lehetett.

Az ünnepekre készülő háziasszony reménye: minden ünnep végetér egyszer. Véget is ér, de , mire kiheveri, már ott is a másik.

Amit az Angyal hoz, azt az Ördög majdnem mindig elviszi, de amit az Ördög hoz, azzal az Angyal tehetetlen. Ördögadta világ!

Egyesek nagyon sokat várnak az Újévtől, de meglepően keveset önmaguktól.

Mit ér, ha az év új, de benne az emberek a régiek?

Új év új álmokkal, de régi tettekkel vajmi keveset ér!

Az Újév olyan, mint az új bankó. Kezdetben szép fényes, síma, de a napok kezében egyre fénytelenebbé, kopottabbá, gyűröttebbé lesz.

A szokás Boldog Új Évet kívántat az emberekkel, de, ha realistább volna, inkább Elviselhetőbb Évet kívántatna.

A közmondás szerint kutyából nem lesz szalonna, ami érthető /bár ki tudja mit hoz a jövő?/, de azért nem volna baj, ha az óév hamis kutyái kevesebb szalonnát lopnának az újban.

A kérdés, úgy gondolom, az újévben is kérdés marad: mi történik az átlagpolgárral? Félek, hogy átlagosan csak az a megszokott rossz átlagfelettije.

Az Óév utolsó napjaiban vásárolt álarcokat és harsonákat, kereplőket sokan egész évben használják, de korántsem vidámításra, hanem ámításra.

2010, attól félek, sok nem kívánatos tetthez adja majd nevét, - kényszerűségből.

Félő, hogy az Újévben egyre többen járnak majd Kismagyarországon ugyanabban a cipőben!

A belépő Újév zsákjában csak az Óév gönce lehet, - mikor szerzett volna szempillantás alatt bármi újat?

Szilveszter napja... Eddig itt is robbant petárda, ott is. Sokan talán inkább elijeszteni akarták vele az Újévet, mint üdvözölni. Ezévben, ha netán tilos lesz a petárdázás, félő, hogy akkor a hírek fognak nagyokat robbanni.

Az év utolsó napján nem várom meg az éjfélt, lefekszem. Jön az Újév, de bizonyosra veszem, hogy az sem fogja idejében felébreszteni a magyarokat, - és nem csupán a pirosbetűs holnapon, hanem később sem.

Találkoztam az Óév Nagy Optimistájával. Azt mondta: hiszek a Jövőben!
Én is hiszek benne, azért félek.

Egy Hungarian évben is tizenkét hónap, - de hány jó nap?