Hegyeim, hegyeim, drága szép hegyeim,
minden éjjel az álmom haza visz.
Erdélybe, hol az álmok születnek,
hol Istent érezni a kövekben.

Fenyők hajlongva tisztelegnek a szélben,
a nagy hun királynak, fenn az égen.
Mert minden lélek hívja vissza hős fiát,
a székelyek Csaba királyfiát.