A lelkem tépted szét minden éjszakán,
amikor ígéreted ellenére hiába vártam rád.

Neked adtam álmomat, s te összetörted,
a sok boldog mosolyból, keserű könnyek lettek.

Játék voltam számodra, tét nélküli játszma,
mérgezett tőrt szúrtál szívembe, a hazugság által.

Lettél volna őszinte, az ennyire nem fájt volna,
de elárultál engem, hogy égjek a poklodban.