- Nem hallotta, Bölcselő Uram, a tévében, hogy mit mondott az a derék Nagybajbany Sámuel, tudja, az a közgazdasági válságfőszertartásmester? A kapitalizmus jó dolog, csak a félelem és a mohóság egyensúlyban legyen. Milyen igaz! Nem csak szép ember, de milyen okos!
- Hallottam,Vörösszegfűs Mari Néni, de én inkább kicsit módosítanám: ha a félelem és mohóság között egyensúly van, akkor a kapitalizmus általában jobb, mintha nincsen ilyen egyensúly, de attól még nem nevezhetjük jónak, mert, ugye, a súly...
- Én egyből megértettem, hogy azok a bankosbácsik mohók voltak Amerókában is, itt is, csak úgy osztogatták az olcsó hiteleket... Azután megijedtek, elvesztették a fejüket... Most szegények talán még a fedelet is elvesztették a fejük felől...
- No azért azt mégsem hiszem, Vörösszegfűs Néni, hogy éppen a bankosbácsik gatyásodtak volna le, sokkal inkább...
- Hát lehet, hogy azok kaptak közpénzekből egy kis bankkonszolidációs gyorssegélyt... így talán nem gyűrűzik tovább a válság... vagy, ha továbbgyűrűzik is, beéri aranygyűrű helyett mással, mondjuk fából vaskarikával... Szegény bankosbácsik! No meg szegény fővezérigazgató bácsik! Nekik is le kell mondaniuk most azokból a szemérmes összegű havi millióikból valamennyicskét... Én már önként felajánlottam kis nyugdíjam felét, hogy kisegítsem őket!
- No azért, hogy kissé vígasztaljam, Vörösszegfűs Néni, hozzá kell tennem: abból a sok millióból, amit ők eddig kaptak, ha nem rulettezték el, csak megélnek valahogyan, talán nem is akárhogyan! Persze, elismerem, Vörösszegfűs Néninek jó szíve van, ha az esze is ilyen jó lenne...
- Kimondta az a bölcs Nagybajbany Főszertartásmester Úr az igazságot: ha az elmúlt tizenkét évben fogunkhoz vertük volna a garast... majd a foghoz vert garast bele a gazdaságba... ha erre bíztattak volna minket minden oldalon, nem a vedd-fel-gyorsan-kölcsönökre...
- Elismerem, hogy Nagybajbany Úr csinos is, okos is, ügyes is, - saját magára nézve mindenképpen, hiszen ő, előrelátóan, nem szegényedett el, mert vigyázott: nem svájcidevizázott... No de az nagy kérdés: hol volt ebben a tizenkét évben Nagybajbany Főúr, mert lent nem lehetett, ha egyszer fent volt... No és a hangoskodó pártok, meg azok a partok... Az ő pártja, meg a pártjával testvériséget színleg nem vállaló hasonszőrű pártok... Nem jó ezt nagyon kapargatni, Vörösszegfűs Néni, mert a végén lemállik a lemálandó, oszt' ott van az igazság, amivel mi a frászt csinálhatunk, mikor még a félelem és a mohóság sincsen egyensúlyban?
- Mán' én csak amondó vagyok, Bölcselő Uram, amit ilyen esetekre az a Babits jól megfogalmazott:
"Ki a bünös, ne kérdjük,
ültessünk virágot,
szeressük és megértsük
az egész világot..."
- No Babits azt éppenséggel nem egészen erre írta, hanem a háború végét kívánta... Persze, lehet, hogy ez a szellemi polgárháború tovább fejlődik, és akkor... Ám ott még nem tartunk! Kis magyarnyilazgatások, kis koktélbombácskák.. A virágültetés meg, főleg, ha a vörös szegfűre gondolok... No én ezúttal most nem egészen osztom a vélekedését, Vörösszegfűs Néni, sőt, hogy őszinte legyek: egészen nem! Ám abban egyetértünk: a világot meg kellene érteni. A néniéknek is! Meg gondolkozni! Ne felejtse el: "Cogito, ergo sum". Gondolkozok, tehát vagyok. Persze, ha nem gondolkoznak, akkor is vannak, lesznek, csak nem feltétlenül ugyanott.

(2009)

(Az "Aprócska tűnődések"-ből.)