Arany sziget ragyogott,
valamikor, régen,
s fehér felhő ki-kigyúlt
kéklángú zenében.

Szólt a béka, nádi dal,
valamikor, régen,
s patak vitte vágyaink
fényfonál-vizében.

Tündér szárnya csillogott,
valamikor, régen.
Csillogott, elcsillogott
fent, a messzeségben.

Akác-koldus meghajolt,
valamikor, régen.
Lombján por és béke volt.
Bánat a szivében.

Ezüst szitán szivárvány,
valamikor, régen,
csillant álom csodaszép
csillagénekében.

Kérded: én is voltam-e,
valamikor, régen?
Két könnycseppel szememben,
s mosolyommal - kétlem...