A kulturális-irodalmi webfórumok tollforgató népe igen érdekes. Akadnak közöttük költőnek, írónak nevezhetők is, jó művekkel, - ám miért fájna bárkinek, ha a többséget alkotók rossz vagy gyenge művekkel írónak, költőnek tartják magukat? Ha ez vigasztalást nyújt nekik valamire, vagy örömet okoz, - tegyék.
No meg az értékes művet nem alkotó is lehet olykor tehetséges olvasó, szépségekre, tudásra vágyó, akit elgyönyörködtet egy-egy vers a természetről, elgondolkoztat erről-arról, társadalomról, emberekről...
Nagyon ritkán szólok hozzá mások műveihez, kizárólag csak akkor, ha az írás nagyon tetszik, vagy az értékes alkotást szerzője véleményem szerint csekély munkával még jobbá tudná tenni.
Ami engem illet: írásaimmal csak ifjúkorban kerestem a dicsőséget is (mert akkor sem kizárólag azt), de nagyon régen már csak azoknak írok, akik írásaim szeretik. Nagyon kevesen szeretik, így igaz, - de ha egyszer úgysem kell már a dicsőség, siker, akkor ez miért kedvetlenítene el? No és vannak azért szerkesztők is, akik kedvelik azt, amit írok, sőt, időnként elég bátrak közölni is ebben a nagy országos érdekgyávaságban.
A "szellemi polgárháború" (bár túl szép kifejezés erre a lenézendő, zűrzavaros mai állapotra!) természetesen a webfórumok szerkesztőségeire-fenntartóira és íróira, olvasóira is (utóbbiak legtöbbször író-olvasók) hatással van. Rossz hatással, - ki várna jót?!
Az irígység mindig is sok megvetni valót szült, - a tollforgatók között is. Ilyet a nem szép önérdek, törtetés még inkább megszül. Könnyű szülés. Amikor az egyik webfórum - nevezzük, mondjuk, Közhelykincsesládának - kissé értékítélet-vesztett polgárasszonykája odamarcsálja a másik alkotónak, hogy "Írásod csapnivaló!", akkor két legyet akar ütni egycsapásra. Egyrészt meg akarja sérteni a másik szerzőt (e tömör hozzászólásának fő célja a sértés), másrészt pedig jelezni tábora felé: "Ilyen jó hunleány vagyok én!". Barátnője - no, mondjuk, nevezzük Angolrosszkedvecske nicknévvel - addig a megsértett szerzőt hozzászólásaival kéretlenkén körülhízelegte, merő önbuzgalomból, de most harci riadót fúj görbe kürtjén. A megsérteni szándékolt szerző barátságosan csodálkozó kérdésére jobbnak látja tiszteletlenül mit sem válaszolni. No Angolrosszkedvecske nem csupán görbén kürtbe fúj, - de, amit tesz, az fúj! Az érintett szerző elmosolyodik, mert nem veszi komolyan a kis komolytalankát.
A tiszteletlenség és becstelenség azonban eme rendszerváltott piacos Magyarországon oly mértékűvé vált, hogy ahhoz képest Ninive piaca és népe talán nem is volt annyira visszataszító. Egy szerzőnek, tegyük fel, nem tetszik, hogy a Kiköttetőkikötő pökhendi szerkesztői az ő verseivel is pökhendieskednek. Látja ugyan szegények szépirodalmi csúnyahendikepjét, érti annak okait is, - de azért mégis. No és ha a szerző vállalja versét a saját nevével, - miért nem vállalja a véleményét a verset lepökhendieskedő szerkesztő? Esetleg éppen az, aki ott cigarettál a webhonlap fényképén? A szerző javasol egyet s mást, de - a Tiszteletlenség Hungarian Bálványistene nem engedi meg szegény pökhendieskedő szerkesztőknek a válaszadást. Amikor végre-végre megengedi, abban sincsen köszönet. Írj szerzőtárs szabadon, - de mi majd rögtön leblokkoljuk, amit beküldesz, mert abban éles bírálat vagyon Szent Piacdemokráciánk, no meg Szent Piacforradalmunk iránt! Nem szereti azt olyan híres tollforgatónk sem, mint Veresrehisztérikamiszta Fehérkrisztapiszka, az a félálneves! Hiszen tudod!
A szerző tudja. Elkedvetlenedik. No akkor töröljék ki eddig beküldött ménkű sok művét, mind egy szálig! Hadd jusson hely a Kiköttetőkikötőn Fehérkrisztapiszkák hisztériázásaira!
A Kiköttetőkikötő szerkesztője mérges lesz. Ellentmond, - még önmagának is! Csak azért sem töröltet egyetlen verset sem a szerzőtől. Szíve szerint mind egyből töröltetné, - de hatalomvágya nem sérülhet!
Minden egyéb sérülhet. A józan ész főképpen. A szerő tudja ezt. Én is tudom. Jó néhány weboldal forgatókönyv-író népét ismerem már, köztük vannak kedves jószándékúak is, utóbbiak főleg diszkrét, hallgatag inkognitóban, de ismerem kis kóficait is, mint a rossz pénzt. Többek között, Hejcipő (vagy Hajcipó?) te is megérded a pénzed! Hajazol rá, hogy miért? No rendben, ne hajazz, - vajazz! Csak ne menj, kérlek, a napra!

(2009)

(Az "ÁLMOK, TÁJAK, EMBEREK" c. netnaplóból.)